Spiró György

Hiába kedves hozzám hiába vesz virágot így még jobban fáj ami fájhat - már régen nem élem a saját életem - egyedül rossz de ketten nem lehet - mindennél rosszabb így nekem mellettem él de nem velem elnézem: idegen és nincsen nincsen kegyelem.

Ha elmúlik a szerelem hát elmúlott a szerelem és lesz belőle szeretet vagy lesz belőle gyûlölet.

A fontos információk a számtalan szûrő miatt a modern korban nemigen jutnak el a döntéshozókig, ezért is olyan a világ, amilyen.

Nem szokom le az írásról, amíg lehet írni, addig csinálom, mert jó csinálni. A mûvet létrehozni jó, mert közben nagy kalandok várják az embert.

Ami nem tapad meg az agyban, az nincs.

A régi világ ugyan összeomlott, de a cárizmus ilyen-olyan rendszerek becenevén újjáéledt, és a mai napig kitartóan korhad; tétova, céltalan emberek vegetálnak tömegesen, a helyüket nem találva; hosszúra nyúlik az egykor átmenetinek vélt történelmi pillanat.

Az olvasás az aktív fantáziánkat fejleszti; merőben más képességeinket mozgósítja, mint a ránk erőltetett képekkel dolgozó, bennünket passzivitásra kényszerítő vizuális mûfajok.

Aki olvas, más életekbe, más közegekbe, más korokba nyer betekintést, ezáltal nem teljesen védtelen a számára adatott korszakkal szemben, és nem tekinti elrendelésnek, amiben él.

Minden válságban a közepes gazdaságok mennek tönkre. A fejlettek kivédik, a fejletlenek észre sem veszik.

A gazdasági világválságon a fejlettek óriási áldozatok árán túl fognak vergődni, de a közepesen fejlett világ - the rest of the world - meredeken hullik a feneketlen sötétségbe. Ahol intelligensen kezelik a vírust és a válságot, ott a veszteséget minimalizálni lehet. Ilyen ország nagyon kevés van. Az eddig is tágra nyílt olló a fejlettek és a finomkodva fejlődőknek nevezettek között exponenciálisan tovább nyílik. (...) A földkerekség teljes politikai és gazdasági szisztémája leszerepelt. Elő szokott fordulni ilyesmi, ilyenkor a szélsőségesen irracionális hit segít, mint például kétezer évvel ezelőtt a kereszténység. Az ember, ez a vallásos vadállat, az objektíve megoldhatatlan problémákat radikálisan új vakhittel szokta orvosolni.

A világjárvány már az elején, a kitörésének eltitkolásakor mindenütt a hazugság járványa lett. Egy-két szerencsésebb ország becsületes elitjének kivételével azóta is hazudoznak világszerte. Ilyen-olyan riadt, ideig-óráig célszerûnek tûnő pótcselekvések eredményeként, szándékosan vagy szándéktalanul könnyedén irthatnak ki százmilliókat. Amit az Emberi Jogok Nyilatkozata óta nagy nehezen felépítettek az eleink, a XX. században is szépen rombolgatták, most pedig végleg lerombolhatják. Aki túléli, tapasztalni fogja, milyen a technikailag fejlett középkor.

A vereség nem feltétlenül kudarc.

Nem jó szembesülni azzal, hogy minden korban létezik erkölcsi mérce, és akadnak, akik az önérdeküket nem akarják mindenáron érvényesíteni.

Unalomból születnek a viszályok, miközben a legtöbb embernek az a célja, hogy ne kelljen robotolnia, és elérje az unalmat.