A régi világ ugyan összeomlott, de a cárizmus ilyen-olyan rendszerek becenevén újjáéledt, és a mai napig kitartóan korhad; tétova, céltalan emberek vegetálnak tömegesen, a helyüket nem találva; hosszúra nyúlik az egykor átmenetinek vélt történelmi pillanat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életképtelen rendszerek előbb-utóbb összeomlanak. A megszerzett, majd újra elkobzott szabadság azonban csak belülről térhet vissza. Marton László
2. Az ember örökösen a régi cimborákról fecseg, hogy mi történt velük. És kiderül, hogy vagy meghaltak, ami rettenetesen meglep, mert eszedbe sem jut, hogy ők is halandók, vagy még nem haltak meg, amitől még jobban meglepődsz. Bonyolult ez a világ. Agatha Christie
3. Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserû élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek. Popper Péter
4. Felesleges optimista illúziókban ringatni magunkat: most egy korszak végén járunk. Nyugaton évszázadokon át különféle folyamatok bomlasztották - eleinte alig érzékelhetően, majd földcsuszamlásszerû gyorsasággal - az emberek normális és legitim intézményeit, elferdítve a létre, cselekvésre, megismerésre és küzdelemre vonatkozó emelkedettebb szemléletet. Ráadásul ezt a szédítő gyorsaságú zuhanó mozgást "haladásnak" nevezték. Mindenki a "haladás" himnuszát zengte, és azzal áltatta magát, hogy ez a civilizáció - az anyag és a gépek civilizációja - a par excellence civilizáció, az egész világtörténelem előre elrendelt célja. Egészen addig, amíg ennek az egész folyamatnak a végletes következményei rá nem döbbentettek némelyeket az újjászületés szükségességére.
5. Az emberi társadalmak története küzdelmek sora az uralkodók és az elnyomottak, a gazdagok és a szegények, a hatalomra törők és szolgasorba vágyók, meg azok között, akik fel akarják szabadítani önmagukat és embertársaikat. A hatalom és a szabadság, az uralom és a lázadás, az állam és társadalom elvei örökös ellentétben állnak. Ez a feszültség sohasem oldódik; az emberiség ma ebbe az irányba halad, holnap meg abba. Egy új rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása nem jelent valami titokzatos törést a fejlődésben, vagy egy még titokzatosabb fejlődési szakaszt; egy új rendszer felemelkedése vagy egy régi bukása pontosan az, aminek látszik.
6. Az egész világ el van rontva, hiszen a múltban és a jövőben él. Egyfelől reménykedünk, hogy majd jobb lesz, másrészt öklendezzük, szenvedjük a múltat. Lázár Kati
7. A dolgokat nem irányítja senki. Emberek, események egyszerûen összeütköznek, véletlenül, a történelem pedig rohan tovább, és hagyja, hogy mi, akik hátramaradtunk, kikecmeregjünk a romok alól. Jojo Moyes
8. Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is. Akár egy társsal, gyermekkel is.
9. Mindenütt új eszmék keletkeznek, próbálnak a felszínre törni, hogy alkalmazzák őket az életben, és mindenütt beleütköznek az olyan emberek tehetetlenségébe, akiknek a régi rend fenntartása az érdekük. Az új eszmék fuldokolnak az előítéletek és tradíciók fojtogató légkörében. Pjotr Kropotkin
10. A korrupció keresztül-kasul behálózta a világot. A szervezett bûnözés réges-régen beszervezte magát a törvényhozásba, az igazságszolgáltatásba, s persze a bûnüldözésbe is. Maffiátusban élünk. Vagy gengszterátusban. Esetleg kuplerátusban. Már ha ez élet. Vavyan Fable