Stefan Molyneux

A kultúra lényegében a kényszer arra, hogy "erkölcsösnek" nevezz akármit, ami körbevesz. Ha a hegyekben élsz, erkölcsös a hegyekben élni. Ha megtanítanának úszni, az úszás erkölcsös. Ha nem tanítanak meg úszni, akkor az úszás erkölcstelen. Ha arra tanítanak, hogy takard el a lábaid, akkor "szemérmetlenség" nem eltakart lábakkal kilépni az emberek közé. Ha arra tanítottak, hogy felfedd a lábaid, akkor "prûdség" takargatni őket. Ha arra tanítottak, hogy egy bizonyos módon hajtsd össze a zászlót, "tiszteletlenség" máshogyan összehajtani.

Ha el tudod hitetni egy gyermekkel, hogy valami jó vagy rossz, azzal irányíthatod az elméjét, a testét, a hûségét, a lényét. Az erkölcsi érvek páratlan erővel bírnak. A társadalmi kontroll szempontjából nézve az erkölcsi érvek a végső tömegpusztító fegyverek.

Amikor a szüleink és tanáraink azt mondják nekünk, hogy valami "jó", amit igazából mondanak, az az, hogy "nem leszel ezért megbüntetve - sőt, talán még jutalmat is kapsz!" És fordítva, amikor azt halljuk, hogy valami "rossz", amit igazából mondanak nekünk, az az, hogy meg leszünk büntetve, ha ezt csináljuk vagy ezen gondolkodunk, bármi is legyen az. Nem azért büntetnek meg minket, mert rosszak vagyunk. Azért találták ki a "rossznak lenni" fogalmát, hogy "jogosan" büntethessenek minket.

Sokkal könnyebb kimondani a "siker" szót, mint valóban elérni a sikert. Sokkal könnyebb kiejteni a szánkon a "szeretlek" szót, mint valóban szeretni valakit a helyes okok miatt - és szeretve lenni a helyes okok miatt.

Mélyen legbelül mindannyiunkban megtalálható az alapvető tudás, miszerint a hiteink puszta előítéletek, melyeket a szüleink és tanáraink sulykoltak belénk. Az a mennyiségû energia, amit beleölünk abba, hogy úgy tegyünk, hogy ez nem így van, végtelenül legyengítő és idegőrlő.

A társadalmak alapjai a mitológiák - sőt, egy társadalom legpontosabb definíciója az, hogy egy embercsoport, akik ugyanabban a mitológiában hisznek.

Semmi sem veszélyesebb, mint a tudás illúziója. Ha a rossz irányba mész, de nem kételkedsz az irányodban, soha nem fogsz megfordulni.

Ha egy híres matematikus vagyok, és a gyermekem odajön hozzám és a szorzótábláról kérdez, illetlenség és modortalanság lenne a részemről, ha elutasítanám a kérdését. Ha odamegyek az anyámhoz, aki 30 éven át azt állította, hogy szeret engem, és megkérdezem, mi is az a szeretet, akkor miért van az, hogy kikerüli a válaszadást?

Érzelmileg bármennyire is ellenállhatatlan az istenhit, lényegében csak egy érzés, ami ellentmond az értelemnek és a bizonyítéknak.

A világon minden szülő azt hiszi, hogy ő az igazságot tanítja a gyermekének, amikor csupán ráerőszakolja azt, amit a legnagyobb udvariassággal kulturális mitológiának nevezünk.

Amikor a legtöbb ember az "igazságra" hivatkozik, igazából a kultúrát érti alatta.

Kétségtelenül fontos megcáfolni az uralkodó "igazságokat", de ha nem hozakodunk elő legalább hihető alternatívákkal, ezek a tévképzetek elkerülhetetlenül alakot váltanak és újra megjelennek más formában.

Egy hazugság felfedése egyszerûen más hazugságokat szül, hacsak nem terjesztik elő az igazságot is.

Egy keresztény képes elfogadni egy világot, melyben 9999 isten nevetséges és hamis tévképzet, az ő istene viszont - az Ószövetség Istene - igaz, valós és élő istenség. Egy keresztény ateista marad szinte az összes többi isten tekintetében, viszont teljesen teista lesz, ha a saját istenségére kerül a sor. Teljesen észszerû megszabadulni szinte minden istentől - teljesen felfoghatatlan megszabadulni attól az egy utolsó istentől.

Az állam választása egyúttal a háború, a fajirtás, a rabszolgaság, a pénzügyi, erkölcsi és oktatási korrupció, a propaganda, az erőszak terjedésének választása. Sosem kapod az egyiket a másik nélkül. Másképp gondolni olyan, mintha az ember azt képzelné, hogy az ember igazolhatja a maffiát anélkül, hogy igazolná a hatalma fenntartásához alkalmazott erőszakot. Akár azt is elképzelhetnénk, hogy támogathatjuk a katonákat anélkül, hogy egyszersmind támogassuk a gyilkosságokat, amiket elkövetnek.

A világ (...) mind a mai napig szolgatáborok sorozata, ahol a polgárok - az adójószágok - az illúzió láncára verve robotolnak a gazdáik szolgálatában.

A hazugságok (...) hazugságok maradnak, akár hallod az igazságot, akár nem.

Amikor az emberek arra kényszerülnek, hogy az erény és a szükség között válasszanak, általában a szükséget fogják választani, aztán át fogják alakítani az erényről alkotott definíciójukat, hogy igazolják a döntésüket.

Egy embert szinte sosem lehet rávenni arra, hogy azt tegye, amit ő gonosznak definiál - viszont ha a gonosz átdefiniálható a jóra, akkor az emberek szinte elkerülhetetlenül el fogják követni és dicsérni fogják. Nagyon kevesen mennének bele abba, hogy pénzért gyilkoljanak - de nagyon kevesen fogják gyilkosoknak nevezni a katonákat.

Az emberek irányításának egyik legfőbb módszere a gonoszt jóra definiálni a propaganda használatával.