Stefan Molyneux

Azok, akik átestek az állami oktatási rendszeren, sok tekintetben funkcionálisan retardáltak - nem értik a törvényt, nem értik a politikát, nem értik a közgazdaságtant, nem értik a filozófiát, valószínûleg sosem tanultak - vagy sosem volt lehetőségük tanulni - logikát, nem értik a tudományos módszert, és lényegében nem tudják, hogy miként lehet alapelvekből kiindulva gondolkodni és érvelni.

Nyugdíjak, munkanélküli segély, egészségügyi ellátás a szegényeknek, további segélyek, stb. Ha ezek az állami programok a többség kívánságait és akaratát tükrözik, akkor az államok eltörlése nem fogja eltörölni az adományozásokat, mivel a kormánypolitika pusztán azt tükrözi, hogy a többség szeretne segíteni ezeken az embereken. Ha ezek a programok nem reprezentálják a többség kívánságait és akaratát, akkor a demokrácia egy teljes hazugság, és nem kellene a figyelemelterelő és pazarló "szavazásunkkal" beavatkoznunk vezetőink egyetemes jószívûségébe.

Amikor egy problémával találkozol a munkád során, nem tudom elképzelni, hogy leülsz a csapatoddal és azt mondod: "Kitaláltam a tökéletes megoldást a problémánkra - azt fogjuk csinálni, hogy kiválasztunk két embert közülünk, fegyvereket adunk nekik, aztán az a kettő arra fog kényszeríteni mindenki mást, hogy azt tegyünk, amit csak szeretnének a következő pár évben, és aztán talán kiválasztunk kettő másik embert akik majd megkapják a fegyvereket, és ők fognak arra kényszeríteni minket, hogy azt csináljunk, amit akarnak a következő pár évben, majd újrakezdjük az egészet..." (...) Sosem folyamodunk államista megoldásokhoz a saját életünk problémái esetén. Sosem teremtünk egy helyi monopóliumot, fegyverezzük fel és ruházzuk fel annak jogával, hogy a fegyvereit használva elvegye jövedelmünk felét, majd arra kényszerítsen, hogy engedelmeskedjünk szeszélyeinek.

Ha kockázatmentes dolgok közül szeretnél választani, akkor sajnos egy másik univerzumot szeretnél választani, mint amiben mi lakunk.

Az igazság gyönyörûsége teljességgel addiktív; az ember szenvedéllyel, és majdhogynem kétségbeesve törekszik arra, hogy ismét átélje a következetes gondolkodás tökélyét és azt az érzést, amikor a gondolatai teljes összhangban állnak a megfigyeléseivel. Az igazság még akkor is ébren tart minket, amikor teljesen kifáradtunk; akkor is szenvedéllyel tölt el, amikor csendben, mozdulatlanul kell maradunk; a puszta arcokat ködbe borítja, az igazi elméket pedig felnyitja; leradírozza a világról mindazt, ami kicsinyes és sekélyes, és feltárja a valódi mélység összes dicsőségét és rettenetét.

A közgazdaságtan egy alapvető ténye, hogy amit támogatásban részesítesz, az növekedik; és amit megadóztatsz, az csökken. Az államista egészségügyi rendszerek azt az alapvető modellt követik, amelyben az orvost nem akkor fizetik, amikor egészséges vagy, hanem csak akkor, ha beteg vagy. Más szóval, az orvosnak nincsen semmilyen közvetlen gazdasági ösztönzője arra, hogy megelőzze a betegségeket, viszont minden ösztönző arra készteti, hogy kezelje azokat. Az államista egészségügyi rendszerekben az orvos páciensenként kapja a fizetését, nem pedig a sikeres gyógyításokért. Így az orvosok nem a betegek meggyógyításából kapják a pénzüket, hanem a betegek fogadásából - tehát minden ösztönző arra készteti őket, hogy a lehető legrövidebbre fogják a konzultációkat és kiszervezzenek minden komplikált kezelést.

Nem ítélhetjük meg egy ötlet igazságtartalmát a hatásaitól való félelmünk alapján.

Az istenek létezése mellett vagy ellen szóló érveket nem érvényesítik az istentelen univerzumtól való félelmeink - vagy vágyaink. Nem ellenezhetjük a gravitáció elméletét azzal, hogy kellemetlen érzés leesni a lépcsőn.

Egyáltalán nem létezne háború, ha azok finanszíroznák a háborúkat, akik döntenek róluk. (...) Viszont nem azok finanszírozzák a háborút akik döntenek róla - ezt a kellemetlen feladatot az adófizetőkre hárítják (mind a jelenlegi adófizetőkre, a közvetlen adók és az infláció formájában, mind a jövő adófizetőire az államadósság formájában).

Az Állam egy alapvető erkölcsi gonosz, nem csak azért, mert erőszakot használ, hogy elérje a céljait, hanem azért is, mert az Állam az egyetlen társadalmi szervezet, ami képes gazdaságilag előnyössé tenni a háborút azok számára, akiknek hatalmában áll kikiáltani és profitálni belőle. Más szóval egyedül az adóztatás állami hatalmával lehet úgy pénzelni a háborút, hogy nyereségessé váljon a társadalom bizonyos csoportjainak. A pusztítás csak azért lehet nyereséges, mert az erőszak költségeit és kockázatait az adófizetőkre hárítják, míg az előnyeit az a néhány ember élvezi, aki közvetlenül irányítja vagy befolyásolja az Államot.

Az abortusz mindig tragédia és az egyik legszomorúbb esemény ezen a földön. Az állami "megoldások" úgyszintén mindig katasztrofálisak, így nehéz megérteni, miként eredményezhetne bármiféle pozitív kimenetelt egy tragédia és egy katasztrófa kombinálása.

A szavak fegyverek; ugyanúgy használhatók jóra vagy gonoszra, ahogy bármely más eszköz. Mindannyian ismerünk olyan klisévé vált kifejezéseket, mint "terrorista" vs. "szabadságharcos," stb. Egy ateista lehet "hitetlen," egy hívő pedig "babonás." Egy meggyőződéses embert hívhatnak "szélsőségesnek," egy mérsékeltet "gyávának." Egy szabad lelket nevezhetnek szabadosnak vagy hedonistának, egy óvatos introvertáltat nehézkes prûdnek. A szavak egyben az ítélkezés - elsődlegesen az erkölcsi ítélkezés - fegyverei is.

Amikor matematikát és tudományokat tanítottak nekem, megbüntettek, ha irracionálisan gondolkodtam - és aztán, amikor észszerû kérdéseket tettem fel Isten létezésével kapcsolatban, megbüntettek, mert racionálisan próbáltam gondolkodni.

Amikor olyan gondolatokat vetettem fel, amelyekkel nem értettek egyet a hatalmon levők, azt követelték, hogy mutassak bizonyítékot; amikor azt kértem, hogy biztosítsanak bizonyítékot az ő hitük mellett, megbüntettek fegyelmezetlenségért.

Az igazság egy mérges, szigorú és felszabadító edző, aki felrángat minket egy meredek és omladozó hegyoldalon, miközben rúgkapálunk és kiabálunk, aztán gyengéden leültet minket, hogy lélegzet-visszafojtva csodáljuk a leggyönyörûbb kilátást, amit valaha láttunk.

Amit rendszerint "kultúrának" neveznek, az a leggyakrabban alig több, mint az erőszakkal pénzelt és irracionális előítéletek gyûjteménye.

Mit gondolsz, mennyit költenél, ha tudnád, hogy rég halott leszel, mire megérkezik a számla? Ez természetesen az államháztartási hiány alapelve - a fizetés elhalasztása egészen addig, amíg a következő nemzedéknek kell állnia a számlát - ami az adóztatás talán legaljasabb formája.

A propaganda abban különbözik a reklámozástól, hogy a reklám maximum arra képes, hogy rávegyen valakit először kipróbálni egy terméket - ha a termék minősége nem elégíti ki a szükségleteidet vagy az elvárásaidat, akkor egyszerûen nem fogod újra megvenni azt. A propaganda azonban egészen más. A reklámozás a választásra és az önérdekre apellál; a propaganda arra használja a retorikát, hogy erkölcsileg igazolja a választás és az önérdek hiányát. A reklámozás csak egy egyszeri keresletet tud stimulálni; a propaganda permanensen elnyomja a racionalitást. A reklámozás általában a következményekből kiinduló érvelést alkalmazza (jobban fogsz járni); a propaganda mindig erkölcsi érvelést alkalmaz (gonosz vagy, ha kételkedsz).

Az állami propaganda elsősorban a gyerekeket célozza az állami iskolákban, és a gyakori formája az, hogy bizonyos témák nem merülnek fel. Sosem említik az Állam erőszakos természetét, természetesen, mint ahogy azokat a pénzügyi előnyöket sem, amiket azok élvezhetnek, akik az Államot irányítják. A gyerekek viszont végtelenül sokszor hallanak arról, hogy az Állam óvja a környezetet, eteti a szegényeket és meggyógyítja a betegeket. Ez a propaganda elrejti az állami erőszak valódi természetét.

Ha nem az erőszak a problémák megoldásának helyes módja, akkor az állam definícióból adódóan immorális, mivel az "állam" mindig egy csoport embert jelent, akik maguknak követelik a jogot ahhoz, hogy erőszakot kezdeményezzenek mindenki más ellen az adóztatás, szabályozások, stb. formájában.