Stefan Molyneux

Körülbelül annyi értelme van az államhoz fordulni biztonságért, mint a maffiára támaszkodni "védelemért". A maffia valójában csak önmagától véd téged, mint ahogy a kormányok is. Bárki, aki odalép hozzád, és azt mondja: "Meg kell hogy fenyegesselek és el kell lopnom a tulajdonodat, hogy megvédhesselek téged és a tulajdonodat", az nyilvánvalóan vagy elmebeteg, vagy finoman szólva nem érdekli a személyed és tulajdonod védelme. Mindaddig, amíg újra meg újra bedőlünk a régi hazugságoknak, örökké ki fognak rabolni minket az állítólagos tulajdonjogaink érdekében, és háborúba fognak küldeni minket külföldi vagy belföldi "ellenségeink" ellen, hogy a hatalmon levők továbbra is kirabolhassák azokat, akiket magunk mögött hagyunk.

Az államok általában viszonylag lefegyverezve tartják a lakosságukat, hogy hatékonyabban megadóztathassák őket, mint ahogyan a gazdák is levágják a libáik és csirkéik szárnytollait, hogy hatékonyabban összegyûjthessék a tojásukat és a húsukat.

A modern államok a legvégső és leghatalmasabb megmaradt ragadozók.

Egészen megdöbbentő, hogy az emberek még mindig hisznek abban, hogy az állam elősegíti a viták rendezését, tekintve a tényt, hogy a modern bíróságok igénybevehetetlenek a leggazdagabbakon és a legtürelmesebbeken kívül mindenki számára. Tapasztalatom szerint, ha az ember a bíróságon keresztül szeretné rendezni a vitáját egy tőzsdeügynökkel, az több mint negyedmillió dollárba és 5-10 évbe kerülne - egy magánközvetítő azonban lerendezte az ügyet néhány hónap alatt csekély összegért.

Csak azért tarthatunk fegyvert külföldi ellenségekre, mert először fegyvert tartunk a belföldi polgárokra. Az adóztatás nélkül nem lehet háború. Az államok nélkül nem lehet háború.

Az igazság számtalan esetben az önérdek legelső áldozata.

Mindannyian tudjuk, hogy idővel öreggé és rondává válunk - és azt is, hogy ennek a sorsnak nem szükséges elragadnia tőlünk a szeretetet, hanem ehelyett idős korunkban több szeretetet adhatunk és kaphatunk, mint fiatal éveinkben, ha erénnyel, együttérzéssel és nagylelkûséggel élünk.

Az állam nem azért növeli hatalmát, mert a szabadság nem mûködik; azért nem mûködik a szabadság, mert az állam kiterjeszti a hatalmát.

Szeretjük azt az anarchiát, amiben élünk, és féljük az anarchiát, amelyet elképzelünk.

Mi a helyzet a börtönökkel, ahol nyilván a legnagyobb a politikai hatalom? A börtönökben dúl a nemi erőszak, a gyilkosság, a késelés és a testi sértés, nem beszélve a drogfüggőségről. A szadista börtönőrök addig vernek szadista elítélteket, amíg sokszor az egyetlen különbség a ruhájuk. Íme, egy "társadalom" amelyik az "anarchia" paródiájának tûnik - egy nihilista és undorító világ, amelyet az "anarchia" szóval szokás leírni, mégis a politikai hatalom maximalizálásából fakad, vagyis az "anarchia" egzakt ellentétéből.

Az élet komplexitását és ellentmondásait nyitott hozzáállással, pártatlanul bebarangolni - mind az idejekorán hozott ítélet nélkül, mind az ítélet visszatartása nélkül, miután a bizonyítékra fény derült - a tudós, a filozófus - a racionális elme - jele.

Várhatnánk a General Motors következő reklámját, amelyben saját autóik hibáit részletezik, és a versenytársaik által gyártott jármûvek erényeit dicsérik. Vagy várjunk talán a McDonald`s színes szórólapjaira, amelyen eltömődött artériákat mutatnak? Ha így tennénk, hiába várnánk. Hasonlóképp, mit várunk, milyen fényben fogja beállítani magát az állam, amikor ő tanítja a gyermekeket? Talán elvárnánk a kormány által fizetett tanároktól, hogy nyíltan beszéljenek az államhatalom gyökeréről, amely az erőszak kezdeményezése törvényesen lefegyverzett polgárok ellen? Talán azt várnánk tőlük, hogy nyíltan és őszintén beszéljenek jövedelmük forrásáról, amely az adó, amit erőszakkal ragadnak el a diákjaik szüleitől? Vajon elvárnánk, hogy ugyanezek a tanárok arról beszéljenek, miként nő folyamatosan az állam hatalma az érdekcsoportok szüntelen nyomásán és kapzsiságán át, akik mohóságuk erőszakos kikényszerítésének költségeivel azokat az adófizetőket akarják terhelni, akiken élősködnek? Természetesen nem.

Ha a történelem, a logika, az etika és a valóság alapvető tényei kényelmetlenek a hatalmon levőknek - mint ahogy elkerülhetetlenül azok - azok, akiket a hatalmon levők pénzelnek, szinte sosem fognak beszélni róluk.

Piszkos szegénységben nőttem fel, és nem kerülte el a figyelmemet, hogy mintha kissé osztályista hapsi lenne ez a Télapó. Nagyon úgy tûnt, hogy egy csomó klassz ajándékot hoz azoknak a gyerekeknek, akik különben is gazdagok, míg a szegény gyerekeknek annál kevésbé.

Az államista a népességre néz, és egy irracionális és önző hordát lát, amit pisztolycsővel állandóan terelgetni kell - majd azokra pillant, akik az államot irányítják, és önzetlen, jóindulatú szenteket lát.

Ha az emberek többségükben túl irracionálisak és önzőek ahhoz, hogy a társadalmi szerveződés kihívásaira produktív és pozitív módon választ találjanak, akkor túlságosan irracionálisak és önzők ahhoz is, hogy a kezükbe kerülhessen az államhatalmi monopolista erőszak - vagy ahhoz, hogy szavazzanak vezetőikre.

Egyetlen egyén - vagy egyének csoportja - sem lehet elég bölcs vagy jól informált ahhoz, hogy vezesse a társadalmat.

Az "államról" alkotott legalapvetőbb tévképzetünk, hogy valamilyen távoli, napfényes kamrában, lakkozott mahagóni asztalok, mély bőrszékek és álmatlan férfiak és nők között van egy csoport, amely olyan bölcs, olyan jóindulatú, olyan mindentudó és olyan megronthatatlan, hogy a kezükbe kellene adnunk gyermekeink taníttatását, az idősek oltalmazását, a szegények megmentését, az elengedhetetlen szolgáltatások biztosítását, a betegek gyógyítását, a birodalom és a tulajdon védelmét, az igazság szolgáltatását, a bûnözők büntetését, és egy hatalmas, végtelenül összetett és folyton változó társadalmi és gazdasági rendszer gyakorlatilag minden aspektusának szabályozását. Ezek az élő ember-istenek olyan tökéletes tudással és bölcsességgel bírnak, hogy tömegpusztító fegyvereket kellene a kezükbe adnunk, illetve az adóztatás, a bebörtönzés és a pénznyomtatás végtelen hatalmát - és csak jóság, bőség és erényesség fog ebből kikerekedni. Aztán természetesen kijelentjük, hogy a bégető, fejvesztett tömegeknek, akik a legvadabb álmaikban sem volnának képesek elérni ezt a fajta bölcsességet és erényt, össze kell gyûlniük és meg kell szavazniuk, hogy jövedelmük felét, gyermekeiket, időseiket és magát a jövőt ezeknek az ember-isteneknek adják.

Az anarchia annak az egyszerû felismerése, hogy egyetlen férfi, nő vagy csoport sem lehet olyan bölcs soha, hogy előrukkoljon a mások életének legjobb vezetésével. Mint ahogy senkinek sem szabadna rád kényszerítenie az általa választott házastársat vagy karrierpályát, úgy senkinek sem szabadna rád erőszakolnia az általa előnyben részesített társadalmi szerveződést sem.