Ugrás a tartalomra
A közgazdaságtan egy alapvető ténye, hogy amit támogatásban részesítesz, az növekedik; és amit megadóztatsz, az csökken. Az államista egészségügyi rendszerek azt az alapvető modellt követik, amelyben az orvost nem akkor fizetik, amikor egészséges vagy, hanem csak akkor, ha beteg vagy. Más szóval, az orvosnak nincsen semmilyen közvetlen gazdasági ösztönzője arra, hogy megelőzze a betegségeket, viszont minden ösztönző arra készteti, hogy kezelje azokat. Az államista egészségügyi rendszerekben az orvos páciensenként kapja a fizetését, nem pedig a sikeres gyógyításokért. Így az orvosok nem a betegek meggyógyításából kapják a pénzüket, hanem a betegek fogadásából - tehát minden ösztönző arra készteti őket, hogy a lehető legrövidebbre fogják a konzultációkat és kiszervezzenek minden komplikált kezelést.
Kapcsolódó idézetek
-
Az általános orvosi modellben a betegek szedik a gyógyszereiket, és várnak, amíg piacra nem kerül egy jobb készítmény. Az orvosnál tett látogatások kimerülnek a betegség progressziójának és a gyógyszerek mellékhatásainak a felmérésében. A kezelés lényegében versenyfutás a páciens állapotának romlása (amit nem tud befolyásolni) és a gyógyszerészeti kutatások (amelyeket szintén nem tud befolyásolni) között. A betegek állapotáért és közérzetéért vállalt felelősség teljes egészében másokra hárul.
Norman Doidge
-
Az emberek néha az "adóztatás" egy módjának nevezik az inflációt. Ez egy veszélyes álláspont. És teljességgel hamis. Az infláció nem az adóztatás egy módszere, hanem az adóztatás egy alternatívája. Amikor az állam adókat ró ki, teljesen ő irányítja a folyamatot. Úgy veti ki az adókat és úgy osztja meg a terheket, ahogyan azt igazságosnak és kívánatosnak látja - az adóteher nagyobb részét azokra hárítva, akik jobban képesek cipelni azt, ezzel csökkentve a kevésbé szerencsések terheit. De az infláció esetén egy olyan folyamatot indít az útjára, ami az irányításán kívül esik. Nem az állam, hanem az árrendszer határozza meg, mennyire fog szenvedni az egyik vagy a másik csoport.
Ludwig von Mises
-
Az üzlet és a gyógyítás nem jó párosítás. Ha az orvosok a profit maximalizálásra törekednek ahelyett, hogy azt tennék, ami a betegük szempontjából a legelőnyösebb, az komoly érdekellentéteket szül. Az egészségügyben a legtöbb drága és veszélyes beavatkozást a profit és az elvégzett kezelések utáni sajátos térítési rendszer motiválja.
-
Az orvos is csak ember, és szeret pénzt keresni: annyit kér, amennyit a páciens hajlandó megadni. Nagyjából az orvosi mûködésre is áll a kínálat, és a kereslet törvénye, bár az anyagi siker és a tudományos felkészültség gyakran nem áll arányban.
-
Az állami egészségbiztosítási rendszer "ingyenes" (vagyis az ellátás alkalmával térítésmentes) ellátmány jellegû szolgáltatásai, valamint az egészségért vállalt saját felelősség mint szempont szinte teljes hiánya az igénybevétel feltételeiben rendkívül rombolóan hatnak az egészség értékként való felfogásában. Ehhez hozzáadódik a megfelelő egészségnevelés hiánya, így sokan kivárják, amíg önsorsrontó életmódjuk következtében az állami rendszerre rászorulnak, hogy aztán a közösségre hárítsák a gyógyítás költségeinek fedezetét.
-
Könnyû a gyógyítás a baj elején, noha nehéz a felismerés, míg idő múltával, ha nem ismerik fel és nem gyógyítják, könnyû lesz a bajt megállapítani, de sokkalta nehezebb az egészséget helyreállítani. Az állam ügyeiben is így van ez: messziről felismerve, ami csak eszes embernek adatik meg, a születő bajok hamar nyernek orvoslást, de ha idejében fel nem ismered, s már mindenki meg tudja különböztetni őket, nincsen többé orvoslásuk.
Niccolo Machiavelli
-
Bár nem mindig van így, de egyes orvosokat csak a társadalmi gazdagság és pozíció egy bizonyos fokának megtartása motivál. Kombináld ezt a motivációt a magánpraxisban elérhető haszonnal, és ez máris azt eredményezi, hogy szerte a világon kizsákmányolják, szükségtelen vizsgálatoknak és beavatkozásoknak vetik alá az embereket.
-
Az orvosnak nem a betegséget kell kezelnie, hanem a beteget, aki szenved tőle.
Moses Maimonidész
-
Az állam (...) azért rossz gazda, mert az állami tulajdonú vállalatoknak, pénzintézeteknek, egyebeknek nem a gazdálkodás a dolga, hanem a központi gazdaságpolitika végrehajtása. Nyereségükkel nem azt teszik, amit akarnak - jórészt befizetik az államkasszába -, ám veszteségüket is az állam tünteti el. Forrásaikat - vagyis azt a pénzt, amiből élnek, felújítanak, bért fizetnek, miegymás - ugyancsak az államtól kapják. Béralapjuk, felszerelésük, ingatlanjaik az állami tulajdon része. Ebből következik, hogy céljuk nem a minél kisebb ráfordítással elért optimális nyereség, hanem igazodás a központi irányvonalhoz. Ilyen értelemben az állami intézmény puszta eszköz az állam kezében. És akkor még semmiféle korrupcióról, nepotizmusról nem beszéltem.
-
Az orvoslás eredendően egy önzetlen, altruista törekvés, melynek lényege, hogy az embereken segítsünk és így tovább, mégis, ma már az egész üzlet, ami azt illeti, a legnagyobb üzlet a világon. Ami komoly gond, mert ha így van, akkor adódik a kérdés, hogy mi a cél? Segíteni az embereken, vagy pénzt keresni?
Robin Cook