Steven Pinker

A legfőbb tanulsága 35 év mesterségesintelligencia-kutatásának az, hogy a nehéznek tûnő problémák a legkönnyebbek és viszont: a könnyûnek tûnő problémák a legnehezebbek.

Egyetlen gén (...) nagyon ritkán határozza meg az organizmus valamely pontosan azonosítható részét. Ehelyett valamilyen fehérje felszabadulását határozza meg a fejlődés meghatározott időpontjaiban, egy felfoghatatlanul bonyolult recept alkotóelemét, mely általában hatással van más részek felépítésére, amelyekre viszont sok más gén is hatást gyakorol.

A kétoldali szimmetriával rendelkező testek arra terveződtek, hogy egyenes vonalban mozogjanak előre. Az okok nyilvánvalóak. Egy aszimmetrikus testtel rendelkező lény körbe-körbe járna, egy aszimmetrikus érzékszervekkel megáldott lény csökönyösen testének csak egyik oldalát figyelné, bár a másik oldalon is történhetnek hasonlóan érdekes dolgok.

A nyelvelsajátítás olyan, mint bármely más biológiai funkció. A turisták és a diákok nyelvi esetlensége az az ár, amit gyermekkori nyelvi zsenialitásunkért meg kell fizetnünk, mint ahogyan a korral járó elöregedés az, amit a fiatalság életerejéért cserébe fizetünk.

A téridő feldarabolása tárgyakra és cselekvésekre, adott világunkon belül, különlegesen értelmes módja annak, hogy előrejelzéseket hozzunk a világról és a benne lévő dolgokról. Ha egy kiterjedéssel rendelkező szilárd anyagot tárgynak fogunk fel, azaz az összes részének együtt adunk mentális nevet, akkor kézenfekvő az az előrejelzés, hogy a dolog részei a tér ugyanazon területét foglalják el, és együtt, egységben mozognak. És a világ legtöbb részében a jóslat helyesnek bizonyul. Fordítsuk el tekintetünket, és a nyúl még mindig létezik; emeljük fel a nyulat a tarkójánál, és láthatjuk, hogy lábai és fülei együtt jönnek vele.

A nyelvtan egy protokoll, mely összeköti a fület, a szájat és az elmét.

A nyelv semmivel sem inkább kulturális találmány, mint mondjuk a függőleges testhelyzet.

A pókok egyszerûen azért szőnek pókhálót, mert pókagyuk van.

Az olvasás (...) áthidalja az idő, a tér és az ismeretségi kör közötti szakadékot.

Azoknak az embereknek, akik boldog, de talán céltalan életet élnek, általában minden igényük kielégül: egészségesek, van elegendő pénzük, és az idejük nagy részében jól érzik magukat. Azok az emberek, akik úgy érzik, értelmes életet élnek, lehet, hogy ezeknek az áldásoknak egyikét sem élvezik. A boldog emberek a jelenben élnek; a céltudatos életet élőknek van egy narratívájuk a múltjukról és egy tervük a jövőjüket illetően. A boldog, de céltalan életet élők kapni szeretnek és haszonélvezők; azok, akik értelmes, de boldogtalan életet élnek, adnak és jótevők.

A fizikai világot (beleértve a baleseteket, betegségeket és egyéb szerencsétlenségeket) szabályozó törvények nem rendelkeznek olyan célokkal, amelyek az emberi jóléthez kapcsolódnának. Nincs olyan dolog, mint a sors, a gondviselés, a karma, a varázslatok, az átok, a madárjóslat, az isteni megtorlás vagy az imára adott válasz.

A hit hagyományos okai - vallásosság, kinyilatkoztatás, dogma, hatalom, karizma, hagyományos bölcsesség, a vallásos szövegek értelmezése, a szubjektív bizonyosság ragyogása - hibákat generálnak, és el kell utasítanunk őket, mint a tudás forrásait. Ehelyett hitünket az empirikus állításokról kalibrálni kell annak alapján, hogy mennyire illeszkednek a való világhoz.

A szegénység sem igényel magyarázatot. Egy olyan világban, amelyet az entrópia és az evolúció irányít, az emberiségnek ez az alapállapota. Az anyag nem rendezi magát ruhává vagy menedékké, és az élő dolgok is mindent megtesznek, amit tudnak, hogy ne váljanak a mi táplálékunkká. Ahogy Adam Smith megjegyezte: ami magyarázatra szorul, az a gazdagság.

Összetévesztjük a saját magunkban bekövetkező változásokat a korok változásaival. Ahogy öregszünk, jobban tudatában leszünk azoknak az ostobaságoknak és veszélyeknek, amik végig jelen voltak. Így minden generáció nosztalgikussá válik a régi szép idők iránt.

Az emberek az erőszakot morálisnak tartják, nem pedig immorálisnak: a világon mindenütt és a történelem során végig több embert öltek meg az igazság nevében, mint amennyit a kapzsiság kielégítése érdekében.

A stressz, az aggodalom, a viták, a kihívások és a küzdelmek az életet boldogtalanabbá teszik, de növelik az élet értelmességét.

A történelmet nem annyira a győztesek írják, mint inkább a gazdagok, az emberiség azon szelete, akik rendelkeznek a képzettséggel és szabadidővel, hogy írjanak róla.

Akár tetszik, akár sem, az agy egy gép. A tudósok nem azért jutottak erre a következtetésre, mert mechanisztikus szemléletû ünneprontók, hanem mert az összegyûjtött bizonyítékaik mind arra mutatnak, hogy a tudat valamennyi aspektusa az agyhoz köthető.

A legtöbb ember egyetért abban, hogy az élet jobb, mint a halál. Az egészség jobb, mint a betegség. Az élelmezés jobb, mint az éhezés. A jólét jobb, mint a szegénység. A béke jobb, mint a háború. A biztonság jobb, mint a veszély. A szabadság jobb, mint az önkény. Az egyenlő jogok jobbak, mint a bigottság és a diszkrimináció. Az írástudás jobb, mint az analfabetizmus. A tudás jobb, mint a butaság. Az intelligencia jobb, mint az ostobaság. A boldogság jobb, mint a szenvedés. A lehetőség, hogy élvezzük a család, a barátok, a kultúra és a természet áldásait, jobb, mint a monotónia és a taposómalom. Mindezeket a dolgokat mérni lehet. Ha növekedtek az idő során, az a haladás.

Az a tény, hogy ma valami rossz, nem jelenti azt, hogy jobb volt a múltban.