Ugrás a tartalomra
-
-
-
-
-
-
-
-
-
A féltékenység úgy is felfogható, mint olyan törekvés, amely meg akarja óvni a másikat attól, hogy értelmetlenül kockáztassa a közös kapcsolatot. A féltékenység, amíg nem ölt patológiás méreteket, a kapcsolat fontosságáról szól. Megkülönböztetünk preventív (megelőző), reaktív (reagáló) és szorongó féltékenységet. A féltékenység szoros kapcsolatot mutat a gyerekkori tapasztalatokkal, így legkevésbé féltékenyek az egykék, majd utánuk következnek az elsőszülöttek, majd a később szülöttek. A másik fontos hajlamosító tényező az evolúciós hátrány. Minél aszimmetrikusabb valaki, annál féltékenyebb.
-
-
Én azt gondolom, a terapeutának az a feladata, hogy többek között megtanítsa a traumatizáltat arra, hogy lázadjon, haragudjon, akár gyûlöljön. Csak ha képes erre, akkor nyeri vissza a szabadságát. Aki szabad, megbékélhet, idővel meg is bocsáthat. De ehhez először vissza kell szereznie emberi méltóságát és integritását. Akit fojtogat a múlt emléke, aki rettegve ébred, verejtékben úszva, attól nem hiteles sem a megbékélés, sem a megbocsátás. Először vissza kell szereznünk a hatalmat lelki birodalmunk felett, hogy aztán a győztesek jogát, a megbocsátást gyakorolhassuk.
-
-
-
-
-
-
-
-
-