Szendi Gábor

Valójában minden nőbe beleszeret valaki, és annak a valakinek ő a szép.

Amikor egy férfi és egy nő találkozik, agyukban beindul egy evolúciós kalkulátor, amely oszt és szoroz, majd a másodperc tört része alatt kidob egy eredményt, ami eldönti, hogyan tovább.

A szépség történetében mindig kétféle szépség létezett: a "nagyon olyan" és a "nagyon nem olyan". Vagyis a teljesen átlagos és nagyon elütő. Ezt látjuk a női szépség terén is.

A kapcsolatok sorsát meghatározza a partnerek személyiségének (...), karrierjének az alakulása is. Tőzsdei hasonlattal: az ember vesz egy ígéretes részvényt, amely aztán az évek során folyamatosan csak veszít az értékéből. Az érdekes emberből unalmas, megkeseredett fráter (...), fásult háziasszony, a nagy tehetségnek induló férjből kisstílû, akaratgyenge pojáca lesz. Ez bizony a befektető kockázata. Vagy a "reklám" volt nagyon megtévesztő, vagy a "befektetőnek" voltak hamis illúziói.

Sokan beleesünk abba a hibába, hogy hanyatló kapcsolatunkért a párunkat hibáztatjuk. Pedig ha ráébredünk, hogy a másik csak egy tükör, és megértjük, mi az, amiben változnunk kellene, a házasság nem csapda lesz, hanem lehetőség a fejlődésre.

A "múlt" sok mindenre használható. Büntethetjük vele magunkat, levezethetjük, hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk. De a "múlt" rengeteg tapasztalatot rejt önmagunkról. A "múltnak", a szenvedéseknek pozitív értelme is lehet. Ha ezt megértjük, ugyanazzal a "múlttal" más emberekké válhatunk. De ehhez el kell fogadnunk, hogy nincs múlt, csak a jelen van. Vagyunk valamilyenek. És döntés kérdése, hogy másmilyenek legyünk.

A múlt saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De ez a kirakott kép itt-és-most van a fejünkben, a múlt emlékei csupán illusztrációi annak, hogy minek hisszük magunkat.

Az ember kitalálta az Időt és boldogtalan miatta. De nem a fizikai idő szenvedéseink igazi forrása, hanem a megélt idő jelentése.

A féltékenység úgy is felfogható, mint olyan törekvés, amely meg akarja óvni a másikat attól, hogy értelmetlenül kockáztassa a közös kapcsolatot. A féltékenység, amíg nem ölt patológiás méreteket, a kapcsolat fontosságáról szól. Megkülönböztetünk preventív (megelőző), reaktív (reagáló) és szorongó féltékenységet. A féltékenység szoros kapcsolatot mutat a gyerekkori tapasztalatokkal, így legkevésbé féltékenyek az egykék, majd utánuk következnek az elsőszülöttek, majd a később szülöttek. A másik fontos hajlamosító tényező az evolúciós hátrány. Minél aszimmetrikusabb valaki, annál féltékenyebb.

Gyermeked élete egy esély, hogy kitörj a szürke, arctalan létből.

Én azt gondolom, a terapeutának az a feladata, hogy többek között megtanítsa a traumatizáltat arra, hogy lázadjon, haragudjon, akár gyûlöljön. Csak ha képes erre, akkor nyeri vissza a szabadságát. Aki szabad, megbékélhet, idővel meg is bocsáthat. De ehhez először vissza kell szereznie emberi méltóságát és integritását. Akit fojtogat a múlt emléke, aki rettegve ébred, verejtékben úszva, attól nem hiteles sem a megbékélés, sem a megbocsátás. Először vissza kell szereznünk a hatalmat lelki birodalmunk felett, hogy aztán a győztesek jogát, a megbocsátást gyakorolhassuk.

Az evolúció során a tudatosság egészen új keletû dolog, s az evolúció nagy buherátor: sose újat alkot, hanem mindig a meglevőt fejleszti tovább. Az ember receptje: végy egy majomagyat, préselj bele még egy kis tudatosságot, és adj a kezébe egy bankkártyát. Ecce homo.

Az udvarlás tojás, melyből a házasság költi ki a sárkányt.

A szépség kívánatos, de gyanakvást kelt. A férfi vágyik a szép nőre, de nem tudná magát mellette biztonságban érezni. Szépség és hûség mintha kizárná egymást, s sokkal inkább hiszünk a szépség és hamisság kapcsolatában. A szépség mintha arra született volna, hogy mindenki megszerezze, de senki se akarja megőrizni. Mert reménytelen dolog. A szépség közkincs, préda.

Az emberek azért buknak bele a nagy tervekbe és nagy célokba, mert azok túl távoliak, és nem tudnak olyan hosszú távon vonzóak lenni, mint amilyen sokáig küzdeni kell értük.

A házasságkötéstől nem azért félnek az emberek, mert macerás elválni, hanem azért, mert érzik, hogy a házasságkötés a hûség és elköteleződés szimbóluma, aminek terhét nem mindenki tudja elviselni.

A szakítás, elhagyás, elvesztés ősi fájdalom, amely minden erős kötődési kapcsolat megszakadásakor fellép. Akit elhagynak, ilyenkor lélekben mindig meghal.

A hûtlenség és megcsalás nagy csapás egy kapcsolatra, mert üzenete az, hogy "nem vagy nekem elég jó". A kapcsolat jövője szempontjából az a kérdés, hogy ez csak amolyan rövid távú megingás volt, mint a fogyókúrásnak, amikor cukrászda előtt ment el, vagy új stratégiai célok jelentek meg a pár egyikében. A hûtlenség ugyanis sokszor párcseréhez vezet. Olyan ez, mint a sakkban. Besétálunk a paraszttal a nyolcadik sorba, és lecseréljük őt egy vezérre.

Kár olyan után kepeszteni, akinél úgysincs esélyünk. Szeressünk bele abba, aki hozzánk illik. A boldogság titka, hogy éppen olyat akarj, ami jár neked.

Két lény él bennünk tehát, az egyik egy tudatos és racionális, alapvetően közvetlen, a másik gátlásos, félénk, néma álmodozó. Általában béke van köztük, amik vagyunk, kettőjük közös mûve. De sokszor éljük át, hogy mást súg az eszünk és mást a szívünk. (...) A bennünk élő két lény olykor ide-oda rángat minket. Az ember az evolúciója során megtanulta, hogyan nyomja el az egyiket vagy a másikat.