Szilvási Lajos

Õ engem körülvett volna az okosságával, a kedvességével, a megfontoltságával, vigyázott volna rám, és nem csak a testével szerette volna a testemet, hanem minden gondolatával is szeretett volna engem, aki vagyok, és őmellette nekem nem kellett volna színészkedve játszanom a magabiztos, kiegyensúlyozott, derûs nőt, hanem magabiztos, kiegyensúlyozott és derûs lettem volna igazán, és szerényen boldog is talán, asszony egy becsületes férfi árnyékában, feleség, akinek senkit se kell hetyke képmutatással, függetlensége öntudatos vállalásának látszatával megtévesztenie.

Ha már átlépte az ember az ötvenet, olyan jelenségeket is elkezd észrevenni, amelyekre ötven előtt egyszerûen nem óhajtott odafigyelni.

Énmiattam egyszer már elvált egy ember a feleségétől. (...) Figyeljen... mert nem ismétlem meg: énmiattam senki, egyetlen apa se hagyhatja ott, és nem is fogja soha otthagyni a két szép gyerekét!

Úgy vagyunk mi otthon egy fedél alatt, mint az ellenségek. Hazug látszat, csalás ez a mi házasságunk már régen. Porhintés a világ szemébe. De nekem nem kell tovább ez a hazugság. Elválok.

Fájós szomorúság szorongatta szíve fölött a bordáit. Sírás környékezte, könnyülést, oldódást ígérő sírás. Ez az ember megérdemel engem - súgta magának hangtalanul. (...) Csak amikor megérezte, hogy könnyek szivárognak a szeme sarkából, könnyebbült meg a torkában keseredő boldogságtól.

Amióta világ a világ, minden iparos és minden kereskedő lelkének az a legdédelgetettebb álma, az a legáhítottabb vágya, hogy a jövedelmének minél nagyobb hányadát vonhassa ki az adózás alól. Amióta állam van, adószedő állam van a világon, azóta minden egyes ember, akinek jövedelme van, egy-egy potenciális adócsaló.

Üzletasszony vagyok, azaz nagyon elfoglalt ember, aki sok mindent megszerezhet magának, csak időt nem vehet sehol, elegendő időt vagy legalább valamivel többet annál, amennyivel rendelkezem.

Most kellene elaludni és fel se ébredni sohase. (...) Így elaludni, ahogy most melegítjük egymást, ilyen csuda boldogan.

Véresre vakarnám az egész testemet kínomban (...), ha nem félnék, hogy elcsúfítom magamat, mert borzalmasan hiányzol nekem, és minden nap egyforma undor nélküled, és undor is lesz, ameddig te haza nem jössz, hogy kiszabadíts engem ebből az életből...

Hányan kérdezték már tőlem, miért ásom el magam itt, vidéken, a Balaton partján... Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak, hogy én itt, ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam. Itt igazibb a napfény, itt igazán tiszta a levegő, itt én minden reggel úgy ébredek, mint aki újjászületik. Akár ilyen gyönyörûen süt a nap, mint most, akár borús vagy sírós az idő, mindegy nekem, csak itt lehessek, és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet.

Én már tudom, az élet nem kegyes, és nem kegyetlen, hanem egyszerûen olyan, amilyen lehet.

A déli nők olyan hamar elvirulnak, mint a déli virágok.

Ugye, szerinted se normális az, hogy valaki akarattal, ahogy te szoktad mondani, erőnek erejével hinni akar egy embernek, bízni akar benne, de tényleg minden igyekezettel... és nincs is semmi olyan, ami miatt ne bízhatna benne... és hiába utálja magát érte, egy hülye állat ott a belsejében folyton csak arra vár, hogy egyszer csak igenis kiderül..., hogy nem lett volna szabad bízni... Ugye, ez nem normális, nem lehet normális?

Keep smiling! Tudod, hogy ez a set phrase nem egyszerûen annyit jelent, hogy mosolyogj? Hanem azt jelenti, hogy minden körülmények között legyél optimista.

Szeretlek szerelmem, ha volna átok, megátkoználak, hogy sohase szeress senki mást énutánam, és ne legyen soha megnyugvásod!

Elszédülsz tőlem, és én elszédülök tőled, és nem tudod, és én sem tudom, hogy melyik test a tiéd, melyik az enyém, ez a mi szerelmünk, meg kell szöktetnünk innen, amíg nem késő...

Magam vagyok az oka, hogy egyedül vagyok. Meg se próbáltam, hogy tartozzak valahova. Nem tudtam, mit akarok, csak azt tudtam, mit nem akarok.

Van egy régi kínai átok: élj érdekes időkben. Te azt mondod, rohadt élet. Én azt mondom, érdekes idők. Beleszülettünk, ezt kell élnünk.

Mindenki születik valamire, ha igaz. Úgy látszik, én arra születtem, hogy minduntalan fejjel menjek a falnak. Majd utánanézek magamban, mi az oka, hogy ez tetszik is nekem.

Melletted akarok lenni éjfélkor. Kezdjük együtt az új esztendőt. De én szeretni fogom ezt a régit is.