Hányan kérdezték már tőlem, miért ásom el magam itt, vidéken, a Balaton partján... Néha megpróbáltam megmagyarázni a fantáziátlan agyuknak, hogy én itt, ennek a csodálatos víznek a partján érzem itthon magam. Itt igazibb a napfény, itt igazán tiszta a levegő, itt én minden reggel úgy ébredek, mint aki újjászületik. Akár ilyen gyönyörûen süt a nap, mint most, akár borús vagy sírós az idő, mindegy nekem, csak itt lehessek, és láthassam az ablakból vagy innen a tetőről ezt az én tengeremet.

Kapcsolódó idézetek

1. Megálltam, mintha lábam gyökeret vert volna. Valami önkéntelen kiáltás jött ajakamra. Azután néztem, néztem, mereven néztem. Lelkemet bámulás, gyönyör, ihlet, kimondhatatlan érzés ragadta el. Sohase álmodtam ilyen szépséget. Sohase láttam, sohase hallottam, sohase olvastam ehhez hasonló tüneményt. Kúpok fénylő orommal, szőlőhegyek zölden ragyogva, erdők fekete foltjai, zöld mezők, arany vetések, száz falu, ezer hegyi hajlék, csárdák, malmok, útszéli sorfák, patakok, csatornák, magas bércek, fehér házak, korhadt és mégis fényes várromok, Szent Györgynek és Badacsonynak komoly fensége, s az a Balaton mintha rám nevetne, s az a nádas mintha nekem súgna-búgna, s a látásnak messze határán égnek, földnek, Bakonynak, Tihanynak, tengervíznek édes ölelkezése, bizalmas összehajlása, s mindez egymást kerülve, váltogatva, kergetve, egymással összejátszva s a hátam mögött nyugvó nap arany sugarával ragyogón fölékesítve: íme, ez a kép rohanta meg lelkemet. A jelennek minden élettünete, sok százados múltnak minden árnya, természetnek ősalkotásai, emberkéznek apró szép dolgai együtt, egymás mellett. Van-e még ily ragyogó foltja több a kerek világnak? Eötvös Károly
2. - Ha most valami jót kellene kívánni (...), a tengerparton szeretnék a homokban feküdni, a napon, melegen és a kék eget nézni... Vette maga észre, hogy a napsütésnek milyen hangja van? Valami finom, ahogy a levegőt rezegteti és valami finom kis illata?... Nem lehet kielemezni, hol kezdődik a fény, a hang, az illat, csak a hatásán érzik, hogy rabul ejt. Tökéletes mámor. Az ember testetlen lesz és szállani kezd. Újra elsimította a haját: - De hát az ember nem adhatja magát végképpen oda a hangulatoknak... itt az élet és az egész mást kíván, nem álmodozást, hanem cselekvést, figyelmet, számítást... szóval minden mást, mint ami én vagyok. Móricz Zsigmond
3. A Balatonon többnyire mindenkinek jókedve van (...). Ide szórakozni, lazulni járnak az emberek - olyan, mintha úton odafelé mindenki bevenné a jókedv-bonbont. Rúzsa Magdolna
4. Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom: Balatont álmodom s melléje magamat. Gárdonyi Géza
5. Azt kérdeztem magamtól, tudom-e egyáltalán, mi az, amit keresek, mit jelent a szó, hogy "szerelem" a maga tiszta és érintetlen tartalmában? És akkor, amikor ezen gondolkodtam, különös módon a Balatonra gondoltam. Mindig is nagyon szerettem a Balatont. Csak úgy, elvárások nélkül, önmagáért. A tónak sosem mondtam, hogy barna legyen, vagy szép kezû, mert akkor fogom csak igazán szeretni. Nekem a Balaton mindig csak a Balaton volt, szürkéskék és zöld, nyugodt és dühös, lágy és izgalmas. Gyönyörû. Nem akartam én tőle semmit, csak szeretni. Hûséges voltam a Balatonhoz, mert sosem ígértem neki semmit. Nem használtam nagy szavakat, nem esküdöztem, nem is kötöttem hozzá magam. Csak szerettem.
6. Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész. Alessandro Baricco
7. Ha süt a nap, hagyd ott a házat. Táncolj át a réten, Ülj le a patak mellett, És élvezd, hogy létezel. A víz csobogása felkapja félelmeidet, És a végtelen tengerig sodorja. J. Donald Walters
8. Felfedeztem, hogy az álmom és a föld puha kényelme ellenére az élet "ott fönt" sokkal-sokkal szebb. És én örökké tudok születni, ahányszor csak akarok, addig, amíg a karjaim eléggé nagyra nőnek ahhoz, hogy át tudjam ölelni a földet, ahonnét jövök. Paulo Coelho
9. Nem kell tengerentúlra elmenni ahhoz, hogy valaki pihenjen. Gyönyörû országunk van. De aki nem szeretne itthon pihenni, az elmehet bárhová, nem kell hozzá vagyon, csak elhatározás. Hányan vágyakoznak arra, hogy lemenjenek a tengerre? Életükben nem voltak a tengeren. Egy pénteki estén az ember a nyugatiban felszáll a vonatra, és szombat reggel leszáll Rijekában. Este Nyugati, reggel kinyitja a szemét: az Adria ott hullámzik a lába előtt. Ott van a kikötőben, sós tengeri illat, sirályok az égen, a halászok jönnek vissza a tengerről a zsákmánnyal, pálmafák. Vasárnap este meg vissza. Két nap alatt az álmok valósággá válnak. Csernus Imre
10. "Minek örüljek?" – kérded. Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád. Müller Péter