Szerző

Tankcsapda

Én nem akarok erről papolni, de tudod, a szeretet, az nem egy olyan dolog, mint a hírnév meg a vagyon, ami ha könnyen jön, könnyen megy, és úgy nyom téged agyon, hogy észre se veszed, hogy szemen köpöd magad. Vigyázz, mer` aki szelet vet, az viharokat arat.
Van elég nagyfiú és van elég nagylány, Van elég csatorna és van elég patkány, aki nem lesz képes továbblépni erről a pontról, rabszolgákat termel a médiakontroll.
A Nap már lefelé tart és nem éli túl az éjszakát többé nem lesz semmilyen reggel nem éljük túl az éjszakát.
Nem hiszünk egymásnak, Sehogy se jó ez így, de ha eljön majd a másnap, Az talán, talán megsegít.
Hárman álltunk lenn a téren, Nyáron vagy télen, nem emlékszem már, Valami olcsó szart ihattunk éppen, Nem voltam képben, de Más is jár így néha.
Lassan mindenki jobban tud már rólam mindent nálam, én Köpök rátok, nesztek, itt van a véres nyálam, Mennyi nyomorult patkány, mennyi szánalmas féreg, A sötétben haldokoltok, közben én a Fényben élek.
Nem vagyok angyal, látod, a fejemen semmilyen glória nincsen. De az ördögtől sem kértem, hogy bármiben is segítsen. Nincsen szárnyam, nincsen szarvam, embernek szültek!
Képviselőnek hívnak, de én nem viselem el a képed.
Bánattal vagy örömmel, de én harcolok foggal-körömmel az élettel, a halállal, hogy a jóból egy jó nagy kanállal adjon az ég, mindent, amit szeretnék.
A szívem börtön, és benne az őr én vagyok, és talán most először érzem, erről a helyről többé már nem engedlek el.
Várok mindenhol rád, és bármikor megtennék bármit, ha kéred, harcolok érted! Ez mindenhonnan szól, lélekhangokból születtem és ez az, ami éltet!
Meghalok majd, mielőtt felébrednék, Élettelenül fekve az ágyon, Nem marad más utánam, csak néhány emlék, Nem marad más, csak a hiányom.
Hazádnak rendületlenül légy híve mindenütt, Ha bántanak is, és ha néha tényleg szíven üt, hogy Lehetne úgy is, ahogy kellene, Ha megharagszom is, mindig érte, nem ellene.
Ez most egy ilyen nap, Szürkébb már nem lehet. Ez most egy ilyen nap, Az égen a fellegek Kergetik egymást, én meg Állok itt csak szótlanul, Várom, hogy jobb lesz és A vihar majd elvonul...
Adj még több gázt, nem baj, ha nem fog a fék. Ne is maradjon más belőlem, csak törmelék!
Ez egy ilyen nap, örökké nem süthet. Éjjel sincs fenn a Nap, de reggel majd feltûnhet. Mennyire világos, amikor felébred, én nem tudom, mi vár most, de ha hagynám az egészet, örökké átkoznék minden pillanatot.
Semmi nem lesz többé Olyan, mint rég, A múltam elmúlt, és mielőtt A jövőmet elvennéd, én Nem hagyom magam, Felállok újra meg újra, ha kell, Bárki bármit mondjon, Engem már nem érdekel!
Villanypásztor tereli a digitális nyájat, Ez a sziget lassan tényleg lakhatatlan. Valaki ha megmutatná, hol a kijárat, Az jó lenne, mer` én attól félek, itt ragadtam.
A szar dumáknak te ne dőlj be, mer` A jövőjét senki nem Láthatja előre - de ha áthatja a hit és Képes, ha kell Reggelire is fájdalmat enni, az Megtanul majd Minden akadályokon keresztül menni!
Az út, amit meg kell tenned, Ha belekezdtél, hát meg kell enned. Mindent, amit magadnak főztél, Vesztes vagy, hiába győztél, A harc még nem ért véget... benned.