Tari Annamária

Az élet nem szorongáskeltő. De azzá tudjuk tenni érzelmeinkkel és tudattalan választásainkkal. Ha mindig olyan embereket választunk, akik maguk is hasonló érzelmi attitûddel rendelkeznek, vagy ha tudattalanul folytonosan olyan élethelyzeteket alakítunk, melyekben beigazolhatóvá válik minden korábbi gyanakvásunk.

Van olyan helyzet, amikor egy szorongó ember azért is képes szorongani, mert nem szorong éppen.

Az online boldogságparádé elhozta a mélységes csalódottságot a valódi élettel szemben.

Az életben kevés dolog halad tervszerûen. De sokat lehet tenni azért, hogy valamennyire azért úgy menjen. Tanulni kell, erőfeszítéseket tenni, kísérletezgetni és főleg bátornak lenni.

Egy kudarc, bár nem jó érzés a feldolgozása, mégis gazdagítja az ember személyiségét egy hatalmas tapasztalattal.

A határok kijelölése és ezen keretek fenntartása a szülő feladata. A gyerek feladata pedig az, hogy ezeket megpróbálja átlépni, hogy kísérletezik az érzelmeivel és a lehetőségeivel, miközben érzi azt is, hogy a szülei tartják a kontrollt, és nem engedik ki a kezükből a gyeplőt.

Egy szülőnek (...) teherbírónak kell lennie, akkor is, ha azt érzi, ehhez már se kedve, se ideje, sőt legszívesebben (ha lehetne varázsolni) visszacsinálná az egészet.

A XXI. században a fiatalok nem is egy hegyet kell hogy valahogy meghódítsanak, hanem hegyláncokat.

Az élet mindig hoz megoldandó feladatokat és nehézségeket. Egy párkapcsolat léte és fennmaradása jócskán múlik azon is, hogy ezt a felek képesek-e együtt észlelni és megoldani, avagy inkább az történik, hogy az egyik félreáll, hogy a másik odaférjen, és csináljon valamit.

Sok nő vágyna arra, hogy "ígérjék meg neki, minden rendben lesz" - és ez egy ősi vágy minden nőben. De a férfiak is hasonlóra vágynak, csak nem kommunikálhatják.

Veszteni (...) csak akkor fogunk, ha kiállunk a játékból. Amíg benne vagyunk, mindig van lehetőség újítani valamit. Ez az élet.

A bizalom olyan érzelem, amelyet egy másik ember felé csak az tud érezni, aki önmagával jó érzelmi kapcsolatban van, képes arra, hogy önértékelését pozitív tartományban tartsa, és nem vár egyfolytában külső megerősítést. Azok viszont, akiknek saját magukról a véleménye valójában negatív, úgy érzik egy-egy csalódás után, hogy: "Tulajdonképpen megint az történt, ami mindig - nem kellek senkinek..."

Nagyon jó dolog fantáziálni, fürdőkádban ülve pedig egyenesen isteni, de mértékkel. Pontosabban néha ütköztetni kell a valóság és a fantáziák világát.

Könnyû majd rátalálni egy olyan férfira, aki virágot lengetve tankkal jön, de igazi társra csak egy olyan férfiban találhatunk, aki csendesebben beszél és nem az ütvefúró van a kezében, mert nem győzelmi mámort keres, hanem valakit, akinek a kezét foghatja.

Jó gyerek nem bántja meg a szüleit - tartja a közkeletû bölcsesség. De azokban a helyzetekben, ahol a szülőnek valóban jó gyereke van, aki nem szeretne mást, mint élni szabadon, ez a bölcsesség már nehéz teherré válik.

Hagyományosan mindenki szeret úgy gondolni a férfinemre, mint akik mindent kibírnak, nem szoronganak, terhelhetők, és főleg bátrak. Ez a kép persze leginkább egy idealisztikus férfialaké. A valódiak félnek, fájnak, szomorkodnak, stresszelnek és kételkednek, pont, mint a nők.

Bár lehet ûrhajónk, másik bolygónk, ahol élünk, ha a gépek meghibásodnak, csak az emberi lelemény és kitartás és az egymás iránti érzelmek lesznek azok, amelyek egy jó élethez juttatnak.