Tim Marshall

Sokkal könnyebb a hegyről lejönni, és támadást intézni a síkság ellen, mint a síkságról kiindulva megtámadni a hegyet.

Amennyiben megoldani vagy kezelni akarunk egy problémát, először meg kell határozni, mi az.

Ha egy család saját magáról nevez el egy országot, mi lesz azokkal, akik nem tartoznak a családhoz?

Ha az uralkodócsalád nem akar kikerülni a hatalomból, a centrumnak uralnia kell a perifériát.

A modern világ teljesen olajfüggő lett: nemcsak az ipar és a jólét, de a háború is elképzelhetetlen kőolaj nélkül.

Ha valaki azt látja, hogy szomszédjai területén más hatalmak befolyásolják a folyamatokat, nyilván nem szívesen szemléli ezt tétlenül.

Ami a Száhelben történik, nem marad a Száhelben. A legtöbb európai keveset tud a térségről, az itt tornyosuló problémákról, illetve hogy ezek a gondok mekkora hatással lehetnek saját országaikra. Európa a közelmúltban már szembesült a tömeges migrációval. Egy újabb, jelentős hullám olyan pillanatban érné a kontinenst, amikor az európai választók egyre komolyabb fenntartással gondolnak a migránsok és menekültek beengedésére, sőt egyesek az "Európa-erőd" megépítését szorgalmazzák. A két térséget azonban csak úgy lehet stabilizálni, ha a valódi építőmunkát a Földközi-tengertől nem északra, hanem délre végzik el.

Még a 21. században is nagyobb eséllyel teszünk meg 1600 kilométert a Szaharában mûszaki hiba nélkül teveháton, mint autóval.

Ha az emberek úgy érzik, a kormány nem segít nekik, akkor felmerülhet a kérdés: mire való egyáltalán a kormány?

Ha az országot etnikai alapon területi egységekre osztják, azzal ráerősítenek a csoportok egymással szembeni kölcsönös gyanakvására és félelmeire, ezáltal pedig gyengítik a nemzetállamot. Választóvonalak nélkül azonban elkerülhetetlenek az állam ellen és az autonómia érdekében vívott lázadások - ez is gyengíti a nemzetállamot. Az ördögi kört megszakítani csak óvatos egyensúlyozással és a vagyon igazságos elosztásával lehet.

Egy ország saját földrajzának a rabja.

A háborúzás nem csak a vereség lehetőségét hordozza magában: a hatalom elvesztésébe vagy az ország vezetőjének életébe is kerülhet.

Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nemzeteink - és nemzeti identitásaink - fix dolgok, részben mivel a nemzetállamok eszméje modern formájában Európában született. Azt is gondoljuk, hogy a liberális demokrácia a norma. Ha azonban visszatekintünk a történelemre, és szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy messze nem ez az általános, és az állammal történő azonosulás igenis törékeny fogalom olyan országok esetében, ahol több nemzet vagy nép él közös határokon belül.

Míg a diktatúrákban a bizonyos fokú regionális autonómiára vagy függetlenségre törekvésre a "megoldást" általában a konkrét elnyomás jelenti, demokráciában - amelyben a "nép akaratának" kell megfelelni - ez sokkal bonyolultabb kérdés.

Mióta az ember először hagyta el a Föld légkörét, és megtette az első apró lépéseket a végtelen felé, a világûr politikai csatatérré lett. Többről van szó, mint hogy mely országok milyen fizikai területeket követelhetnek maguknak (például a Holdon vagy a Marson): hasonlóan ahhoz, ami a Földön zajlott az elmúlt évszázadok során, a leendő gyarmatokhoz vezető út megtételéhez szükséges köztes állomások és az út közbeni csomópontok ellenőrzése is fontos. Ha nem tudunk megállapodni a használatukra és az így elérhetővé váló területekre vonatkozó jogi keretekről, akkor pontosan ugyanolyan harcokat vívhatunk értük, mint amilyenek az emberi történelem nagyobb részében a Földön zajlottak.

Szomorú tükre az emlékezetnek, hogy Gagarin egyik kortársa, Mihail Kalasnyikov neve világszerte jóval közismertebb.

Ha nem születnek kötelező érvényû megállapodások az ûr militarizálásának korlátozásáról, az alacsony Föld körüli pálya minden bizonnyal harctérré válhat.

Az emberi történelemből tudhatjuk, hogy ha egy ország egyszer megtesz valamit, akkor a többiek is követni fogják.

A múlt század során az atomháború fenyegetése miatt fennállt a veszélye, hogy kipusztulhat az emberiség. Ma az ûrbéli fegyverkezés miatt állhat fenn hasonló fenyegetettség.

Az atomháborúban mindenki veszít - nem kizárt, hogy az ûrbéli háborúzást is hasonló módon fogjuk szemlélni.