Tisza Kata

Napi háromszor gondolok rád reggel amikor felkelek hogy legyen a napnak értelme aztán eszembe jutsz délben hogy lemenjen a torkomon az étel és végül este egy imát mondok érted.

Kikoptattad magad belőlem mint mosógép a csőfarmert.

Már ajtót se hagytam nyitva elgyászoltalak s veled együtt azt a magamat aki az ajtót még nyitva hagyta.

Verset írni a kádban reggel este a félhomályban táncra kelni délben sétálni a réten ez lehetne az élet de helyette meg kell halni napi kétszer és háromszor támadni fel hogy mégiscsak a nap végére vezessen az élet eggyel.

Jobb lesz ha felkészülsz ha apró mentőöveket magadra kötözöl menet közben zuhanás esetére mert amikor majd a leginkább elszédülsz amikor már nagyon fájni fog az esés akkor senki senki sem fog odanézni.

Arról álmodozott hogy egy nap majd felszáll és a villamoson találkozni fog azzal akivel kézenfogva sétálni tud szabadon a Duna-parton de a villamosok nem bírnak el csak százévente egy ilyen pillanatot.

Nincs bennem boldogság de van bennem élet van bennem esély mi boldogsággá nőhet.

Vannak szerelmek amikben kimegy belőled az élet elfogy a véred napról napra egyre örömtelenebb leszel és nem érted ha ez szerelem miért haldokolsz tőle eljön hát a nap amikor tenni kell egy nyelvi különbséget mit nevezünk szerelemnek és mit mérgezésnek.

Bennem jársz a nappallal is meg az éjszakával a két kezemmel gyomlált virágágyással vállamra omló érintetlen hajammal a sárgán vágyakozó késő villamossal.

Már azt hittem vége már azt hittem sosem én már nem kelek többé életre de aztán lement két nyár két nyár gyász két év árvaság álltam a menzán leesett a villám és aki rátalált az lett a hazám.

Egyetlen ember egyetlen csókja felülírja a rettenetet mindazt amit el kellett viselned egyetlen ember egyetlen karja alattad és fölötted ki úgy fél ki úgy szeret ki úgy szárnyal ahogyan te.

Amikor átöleltél akkor ismertem fel hogy nem voltam ölelve eddig még sosem.

Vattacukor hajamban őrzöm a szagodat viszem hordozom át a városon egész nap és látlak minden villamosablakban.

Szépen őszülsz kedvesem ráncaid is békések szelídek ha simogatom nem rándulnak össze kisimulnak a tenyeremben szeretem nézni ahogy öregszel felemel hogy még mindig mellettem tudom hogy én is azt teszem s ha rád nézek tudom hogy én is szépen.