Tisza Kata

Azért kell nagyon megbecsülni és megtanulni az egyedüllétet, mert az mindenképpen értékesebb egy méltóságon aluli viszonynál. (...) Azért vagyok veled, mert veled akarok lenni, nem mással, és nem azért, mert félek a sötétben egyedül, és nem tudom megszerelni a villanyt.

A válás egy tisztességes megoldás egy már nem tisztességes élethelyzetre.

A válóper napján Nem marad más Csak két test Mit a huzat átjár A nyikorgó ajtó A hûvös bíróság A valahavolt remény Mint nyû egy elkorhadt almacsutkán.

A ma VAN. A jelen pillanat. Erre lehet számítani. Hogy holnap mi lesz, arra sajnos nem lehet. Bármennyire is szeretnénk. Egy ember, akire ma az életünket bíztuk, holnap elárulhat minket. Ez van, ha tetszik, ha nem. Ezt ténynek vehetjük. Tehát mindig a jelen pillanatot kell tisztán tartanunk. Mindig az aznapot. Mint az anonim alkoholisták tizenkét pontja: az adott napot őrizzük meg tisztán. Akkor lesz holnap, ha a ma rendben van. Ha mindig rendben van az aznap, úgy biztosabb a holnap. Semmi más nem kézzelfogható.

A bizalom sérülése azért az egyik legsúlyosabb veszteségünk, mert egyszerre zúzza szét a múlt emlékét, a jelen pillanatot és a jövő vízióit is.

A megbékélési folyamatnak fontos része, hogy képessé válj megbocsátani saját magadnak az elhibázott választásod vagy engedékenységed miatt.

Máról holnapra az élet ennyit ér a csoda egyetlen pillanat az elmúlás folyamat te benne vagy.

Nyomtalanul múlunk el ott ahol hazugság minden ahogy hozzám értél tegnap rám folyó verítékkel és mondtad hogy a csókom líra fogtad a kezem nem engedted el de ez csak egy pillanat míg jön a hajnal majd elszáll az egész.

Szerethettél volna évi 365 napon át reggel és délben és este és éjszaka ott voltam és sírhattál is volna belém minden hajlatomba és nevethettél minden hajszálamba és sóhajthattál mesélhettél kérhettél volna akármit akárhogyan megtettem odaadtam volna de nem tudtam kettőnk lenni egymagam.

Az a szerelem (...) amikor annyira szeretnek hogy a lábujjaid is kivételesek lesznek.

Falhoz állítom az Istent és arra kényszerítem hogy visszaadjon minden hitet amit elvett tőlem amióta tiltott abortuszával világra erőltetett.

Mindent lehet az ember szabad a gondolatok önzetlenek a tettek önzőek de mindezt szar zenére mégiscsak vétek.

Hajszálanként megy ki belőlem az élet ez lesz a nyár amikor megöregszem a következő évben kendőt kötök mégiscsak egy perc annyi volt a minden.

Amikor már ismertem az összes hazugságod az összes tagadásod az anyád lettem aki ápol a terapeutád aki gondoz a papod akinek gyónsz a nőt kezdtem melletted hiányolni magamból.

A mosógép hangját hallgatta elképzelte hogy tengerpart hogy ruha helyett a hullámok csapkodnak így élte túl hogy nem nyaral.

Amikor nem jöttél ma sem mint tegnap hát én szétszórtam magam a levegőnek a földnek meg a napnak szanaszét az agyam a lelkemből ami még maradt s ahogy ott szálldostam csöndesen bámultam mint kel át rajtam a vadnyugat.

Kérem az elengedést kérem hogy legyen vég kérem hogy ne legyen remény ne legyen újrakezdés ne legyen küzdés kérem a búcsút kérem a békét kérem a csöndet kérem az árnyékát az egyedüllétnek.

Amikor elhagytalak ugyanolyan egyedül maradtam mint veled voltam de ez így most mennyivel igazabb.

Ürül a lélek a síráskor ürül a bánattól ürül a magánytól ürül a gyásztól ürül az elfojtástól ezért hát sírjatok sírjatok születéskor sírjatok halálkor sírjatok mindig ha szerelmet láttok.

Sejtenként múlik ki belőlem az élet nézem és integetek múló árnyképemnek amikor megjelensz egyetlen igazság elég hogy kiváljon az árny és újra életre keljek én.