Már ajtót se hagytam nyitva elgyászoltalak s veled együtt azt a magamat aki az ajtót még nyitva hagyta.

Kapcsolódó idézetek

1. Már nem mondhattam semmit, és nem is tehettem semmit (...). Azzal sem tudok jóvátenni semmit, ha elevenen mellé temettetem magam. Örkény István
2. Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
3. És ott állok majd behunyt szemmel, mint aki már szólni nem mer, hogy el sem köszönhettem tőled, hogy elpazaroltam minden időmet.
4. Itt maradtam az éjszakában. Fel se tûnt, hogy milyen csend lett mostanában. Beengedtem a sötétséget, És azóta nem talállak benne téged. Esti Kornél
5. Azt hiszem, én tulajdonképpen egész életemben gyászoltam a szüleimet. Úgy változtak a szemem láttára, ahogy a gyerekeim változnak, és még most sem tudom biztosan, hogy ki is voltam számukra én. Meggyászolhatok-e olyanokat, akik még élnek? Linn Ullmann
6. Sírt az ajtóm. Csöndben belépett Valaki és nevetett, Valaki, kiért sokat sírtam S akit halottan is szeretek. Ady Endre
7. Ki tegnap voltam, sírba szállt Veled, Ma más vagyok, megroppant keserû, Céltalan asszony, könnyázott szemû. Várnai Zseni
8. - Azt akarod, hogy így emlékezzenek rád? - Rám senki se emlékezzen. Az azt jelentené, hogy meghaltam.
9. Ne haragudj. Te már magadra csuktál minden ajtót. Voltál, ki lenni tudtál, tépelődni kár ezen. Én tudom, a veszteség mekkora. Nem értetted meg, ki voltál nekem. Ne is értsd meg soha. Lakatos István (költő)
10. A haláloddal meghalt egy részem, többé már nem vagyok teljes ember. Képtelen vagyok élni nélküled, és azt sem tudom, nélküled hogyan lehetek újra önmagam.