Vavyan Fable

Semmi keresnivalónk a természet fölött. Benne, vele együtt kellene élnünk.

Piszok sokat gályáztam azon, hogy olyannak fogadjam el magam, amilyen vagyok, ugyanis ez a mentális higiénia alapja. Ezen áll vagy dől dugába az életünk.

Sokan azért választjuk a lélekfürkészi pályát, mert azt reméljük, választ kapunk saját furcsa érzéseinkre. Mert arra gyanakszunk, hogy valami súlyos lelki betegség támadott meg bennünket, és csakis akkor titkolhatjuk el a szégyenletes bajt, ha személyesen kezeljük magunkat.

Némelyik embertársunkat könyv alakban kéne tartani, hogy időnként átlapozhassuk bizonyos fejezeteit.

Szerelem: kell, hogy létezzen! Annyian beszélnek róla! És jaj: mi szépeket!?

Jobban pusztít a cinizmus, mint az atombomba.

Manapság tilos a boldogság. Ha valaki azt állítja magáról, hogy eme állapotban leledzik, számolhat azzal, hogy kényszerzubbonyt kap.

Sikered a fokmérője mások irántad való barátságának. Kihûlő kapcsolatok jelzik: népszerûséged növekszik. Csókolnivaló paradoxon.

Kizárólag abban a kocsiban szeretek aludni, amit magam vezetek.

Az anyag nem vész el, csak a fene tudja hová lesz.

Irtó pocsékul nézel ki! Amilyen ronda vagy, ütni kéne a kígyót, hogy beléd marjon!

Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.

Ahhoz, hogy egy nő ragyogjon, olyan férfi kell, aki ragyogtatja.

Azért viszünk színre egy darabot, mert át akarunk adni valamit általa. Valami megfoghatatlant. S amikor már fenn vagyunk vele a színpadon, és ott van a közönség is, többé nem az a legfontosabb, ki mint vélekedik róla. Csupán egyetlen kérdés marad: átadtuk-e, amit akartunk?

A cél módfelett fontos, de ami igazán számít: az Út, amelyen odajutsz.

A megtarthatatlan fogadalmakat megtenni se érdemes.

Többnyire azokkal kerülünk közömbös, esetleg ellenséges kapcsolatba, akiknek a társaságában nem tudatosul bennünk, hogy az illető másnemű, de még az se, hogy egyáltalán neme van.

Szívesebben beszélgetek azzal az újságossal, asztalossal, üzleti partnerrel, feljebbvalóval, beosztottal vagy egyenrangúval, akit emberi valamilyensége mellett férfinak is érzek: ha érződik a szikrázás, amelynek férfi és nő között létre kell jönnie ahhoz, hogy örömet leljenek együttlétükben.

Cukorfinomító üzem sem kéne az emberiségnek, ha a cukorfinomításból élők nem adták volna be nekünk, hogy csakis a finomított cukor élvezetes.

Tudja, némely nőnek ritkán adatik meg, hogy leljen az embermasszában egy jelentékeny pasast, akit aztán precízen meg kell néznie, a cipője orrától a feje tetején lévő forgóig. És e szemle végén érezhesse: tényleg lehet valami a legendában, miszerint igenis léteznek még e bolygón szívdobbantó pacákok, akik láttán feléled bennünk a nő.