A második legrosszabb érzés a világon az, amikor a tested felismeri, hogy újra harcba kell szállnia az életéért. Az izmok sorra görcsbe feszülnek, kiver az izzadság, bûzleni kezdesz (ezt szerencsére éppen akkor senki sem veszi észre), a gyomrod az alsóbb vidékekig süllyed. A legrosszabb érzés viszont az, amikor a tested felismeri, hogy vége a harcnak. Az izmaid elernyednek, a fejed lüktet, tovább verejtékezel, és, ó, igen, felfigyelsz a bûzre.