A világ legtöbb regulája megköveteli, hogy mondjunk le önmagunkról s álljunk ki a placcra, szolgáljuk a közt. Az emberek ér­demüknek tartják, hogy eltérítnek önma­gunktól, hiszen természetes hajlamból állí­tólag amúgy is túlságosan ragaszkodunk be­cses személyünkhöz; és ügyük védelmére minden érvet felvonultatnak. De hát ez va­jon az első eset, hogy a bölcsek nem olya­noknak tüntetik fel a dolgokat, amilyenek, hanem a hasznukat mérlegelik?