Mielőtt elköltöztünk Fabrianóból, lementünk a folyóhoz. Õsz volt, és hamar sötétedett. Az én ötletem volt az egész. Csak meg akartam érinteni a vizet, és elbúcsúzni, és megköszönni neki, hogy általa talán egy picivel jobb ember lettem.

Kapcsolódó idézetek

1. Vicces! Néha, ha besétálsz egy új helyre, az az érzésed, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
2. Minek utaznék, mikor helyben is tudok idegen lenni? Fodor Ákos
3. Mindenki visszavágyik a természetbe, csak sétálni ne kelljen.
4. Néha, még ha tudod is, hogy hol ér véget az út, az nem jelenti, hogy ne élveznéd az utazást.
5. Olyan csodálatos nap volt, hogy úgy gondoltam, kár felkelni. William Somerset Maugham
6. Aki állandóan úton van, az tudja, hogy egy napon mindig el kell indulni. Paulo Coelho
7. Mindig az a legjobb randi, ami véletlenül jön össze. Amit nem tervezel, hanem élvezel és addig tart, amíg feljön a nap. Olivia Wilde
8. Azért vagyunk szívesen a szabad természetben, mert nincs véleménye rólunk. Friedrich Nietzsche
9. Menjen, ha akar. És akarjon, ha mehet. Rejtő Jenő
10. Van az utazás... Izgatottan készülsz rá, tervezel, szervezel, és ahogy közeleg az idő, egyre kevesebbet alszol. Aztán elérkezik a nagy nap. Vágyaid teljesülésének napja. A nagy utazás. Egy számodra hívogató tájra. Izgatottan fedezed fel, teszed magadévá. És egy életre megőrzöd magadban. Csitáry-Hock Tamás
11. A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét... Csak olyan baráttal szabad sétára indulni (...), aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk. Clive Staples Lewis
12. Vannak emberek, akinek a puszta jelenlététől jól érzed magad. Michelle Richmond
13. Bolondos vagyok. Nem tagadom. Szeretek záporban ugrálni, szeretem csavarni a hajamból az esővizet. Mint a vademberek. Legalább nagy ritkán kiugrani a civilizációból. Szilvási Lajos
14. Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízû barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat. Schäffer Erzsébet