Minden mûvész és "mûalkotó", anyai típusú ember így érez: az élet minden szakaszában, amelyeket egy-egy mû zár le, azt hiszik, hogy már magánál a célnál vannak, készen arra, hogy türelmesen nézzenek szembe a halállal, ezt érezvén: "megérettünk rá". Mindez nem a fáradtság jele, inkább egy bizonyos langy, őszi napsütés hatása, amelyet mindig hátrahagy alkotójában a mû maga és a mû megérlelődése.