Az ostobaság hol csurran, hol csak cseppen, hol csordogál, hol pedig árad, de mindenütt jelen van. Nincsenek határai, nem ismer korlátokat. Olykor csendesen csobog, egész elviselhetően, máskor meg egy helyben poshad, mint az iszap, megint máskor hirtelen nekilódul, mint a földrengés vagy a tengerár, mindent elnyelve, csúffá téve, bemocskolva, ami csak az útjába kerül: az ostobaság mindenkit besároz. Sőt, azt sem átallja közben a fülünkbe sugdosni, hogy mindannyian vétkesek vagyunk benne.