A testem napról napra öregszik. Sejtjeim elpusztulnak. Ugyanolyan halandó vagyok, mint minden más, mint a kempingszék alatti fû, a tőlem pár száz méterre legelő lovak. Lélek pedig nem létezik. Sem nekem, sem a lovaknak nincs. Léteznek elektromos jelek, idegpályák, hormonok. De amikor meghalunk, minden eltûnik. A halál akkor áll be, amikor az agy megszûnik mûködni. Ez a halál egyetlen módja, amely a világban minden állatra érvényes, akár Homo sapiens, akár Equus przewalskii poliakov a neve. Az a dolgunk, hogy minél többet érjünk el addig, amíg az agy elektromos jelei meg nem szûnnek.