Legfontosabb érzéseinkre nem találunk megfelelő szavakat, nyomorultul krákogunk csak, ellopott, csonkolt, meggyalázott kifejezésekben élő nyomorult egy generáció vagyunk, szó nélkül hagyjuk ideáink pusztulását, és ha naponta fel is tesszük a kérdést, miért?, miért hagyjuk?, semmit nem teszünk ellene.