Isten-kapcsolatunk olyan, mint a napraforgó. Megvan a maga jelentősége a közelségnek, és megvan a maga jelentősége a távolságnak is. Távol vagy közel érzem‑ e magam, hozzá. Ennek a közelségnek és távolságnak éppúgy létezik egy mérhető és egy mérhetetlen része. Hanem van emellett még valami. Egy ennél fontosabb. Ha ugyan nem a legfontosabb. Az, amit akár közelségünkben, akár távolságunkban, egyaránt megtehetünk. Ott, ahol éppen vagyunk. Anélkül, hogy ott szakítanunk kéne saját gyökereinkkel. Megtehetjük. Azt, ami a napraforgót napraforgóvá teszi. Az odafordulást.