Mikor az ember az emberiséget egy nagy tömegben hallja említeni, rendesen pillanatnyi nemesebb láz kapja el, élni-halni vágyás másokért és eszmékért, s amikor szétoszlik a tömeg és ki-ki egyedül marad, az előbbi fantomok szétpattannak, a láz megszûnik, és senki sem érez többé vágyat meghalni másokért, sőt restelli ellágyulását.