A városlakóknak több kell annál, mint amit a környezetük meg tud adni. Az élelmet, a vizet és az energiát máshonnan kell beszerezniük. Innentől kezdve már teljesen mindegy, milyen békés és nemes eszményeket dédelgetnek az emberek a szívükben. Az ilyen társadalom szükségszerûen hódításra és pusztításra épül, mert senki sem adja oda önként a földjét, a vizét vagy az erdőit. Amikor a város feléli a saját erőforrásait, kénytelen máshová nyúlni értük. Ez az elmúlt tízezer év története röviden. Újra és újra ugyanaz a minta ismétlődik: egy felduzzadt hatalmi központ körül meghódított területek sorakoznak, melyekből a központ addig szivattyúzza ki, amire szüksége van, amíg végül az egész össze nem omlik.

Kapcsolódó idézetek

1. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Antoine de Saint-Exupéry
2. Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne. Jodi Lynn Picoult
3. Mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. És másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap. Vavyan Fable
4. Bármely egyszerû probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta. Woody Allen
5. Õ minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg. Stephenie Meyer
6. Én nem tudok egy olyan világban élni, amelyikben te nem létezel! Stephenie Meyer
7. Az élet túl rövid - vagy túl hosszú - ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ilyen pocsékul éljem le. Paulo Coelho
8. Mindenütt jó, de mindig elzavarnak.
9. Soha senki nem szereti azt, akit kellene.
10. Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg. Stephenie Meyer
11. Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Õk azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez. Tisza Kata
12. Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő. Müller Péter
13. Sohasem fogod megbocsátani nekem, hogy nem szerettél. Fodor Ákos
14. Sosem fogom tudni, hogy valóban engem kívánnak-e, vagy csak beérik velem. Libba Bray