Betûzgetem még a történelmet, néha óriásnak nézem, ami törpén elment, néha megállok, de sorsom egyre unszol, nógat előre, s én számolom a véres sorompókat, számolom, míg el nem jutok a legutolsóig. Kétmilliárd ember lesi léptem, engem szólít, dulakodik értem, kérdez, s a lelkemben kutat: megállok vagy továbbmegyek, vállalom az utat, az újat, a töretlent; vagy jobb talán, azt tartom, sétálni a tükörsima, megszokott aszfalton? Vallani kell...