A babák sírva ébrednek, ez már csak így van, pár órán át nyugalom és csend van, amíg alszanak, és az ember szinte megfeledkezik róla, hogy a valódi élete egy éhes, rúgkapáló, ordító kis követelőgép körül forog.

Kapcsolódó idézetek

1. Megáll egy percre a dolog zaja, Elszáll egy ember könnyes sóhaja, Két éhes gyermek ágyán felriad. József Attila
2. Csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek. (...) Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak... Antoine de Saint-Exupéry
3. A legtöbb embert ugráló kutyák és visongó kölykök várják. A párjuk a napjukról kérdezi őket és éjszaka alszanak. A csillagok előgördülnek nappali rejtekhelyeikről. És az egyik fény, ami kicsit ragyogóbb a többinél, a felettük elhúzó gépem lámpája.
4. Amíg elkortyolom a kávét, kitart az álomduzzadt nyugalom. Amint kissé ébredezni kezdek, a világ összes nyavalyás gondja megszólít. A rádió földrengésről, szökőárról, tûzfészekről, robbantásokról, merényletekről, csillagháborúról, balesetekről tájékoztat. Az ember már reggel kénytelen azt hinni, hogy ez lesz az utolsó napja. Vavyan Fable
5. Azok az anyák ingadoznak (...) könnyek és kacagás között, akiknek gyermeke elragadó csökönyösséggel követel tőlük valamit, amit egyszerûen lehetetlen megadni. Pelham Grenville Wodehouse
6. A kisbabák nem tudják lenyugtatni magukat, mégpedig egy fontos ok miatt: pánikra vannak huzalozva. Steve Biddulph
7. Látod, az élet elcsendesedett! Zörögnek az úton fáradt szekerek, már messze zörögnek, mert száll a sötét... Aludjál, álmodj, ez a csönd a tiéd!
8. Akkor kiabálunk, amikor elfeledjük, mire képes a csend.
9. Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog. Gárdonyi Géza
10. Ülök csendben, elmerengve nézek, holnaptól új erővel dübörög az élet.