A barátság, ha mélyek a gyökerei, vakká tesz a külvilágra. A saját kis országunkká válik lezárt határokkal, a zöldkártyák igazságtalan kiosztásával, olyan gazdag kultúrával, amelyet egy idegen sosem érthet meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember nagyon is sokat utazik, idegenné válik saját hazájában. René Descartes
2. A barátság olyan, mint a virág, amely fényt, harmatot, földet, talajt, meleget, hangot, írást igényel, s ha nem ápoljuk: elszürkül, hétköznapokba vész.
3. Manapság egyre ritkább az igazi barátság. Hogy miért van ez így? Nem tudom. Az emberek valahogy magányosak maradnak. Ismerősei, jó ismerősei még csak akadnak az embernek, de olyan barát, aki előtt hangosan gondolkodhat... Berkesi András
4. A barátság két ember vagy nemzet között megbonthatatlan, széttéphetetlen kötelék. Egy nemes szív nem fordul el egy baráttól, ha az bajba kerül, még akkor sem, ha megváltozik a jelleme vagy valamiben vétkezik. Pearl Sydenstricker Buck
5. A barátság nem tolakodó, nem birtoklás, nem a világot hermetikusan elzáró rendszer. De a felsoroltak (...) sokszorosan igazak a társkapcsolatokra. Azokban végképp nem azt tesszük, ami nekünk jó, hanem azt, ami a másiknak. Aki helytelenül szeret, hamar körbefonja, megfojtja a másikat a szeretetével, és nehezen fogja majd fel később, miért romlott el a kapcsolata.
6. Közelség szülhet nagy barátságot, de nemzetek között nagy viszályt is. James Powell
7. Egy szigetországnak vannak végei, elmegy az ember a tengerig, és ott a vége. Más országoknak nincsenek végei, elmegy az ember valameddig, és máris idegenben van. Átnéz az ember, mondjuk, egy kerítés felett, és arra gondol, az ott igazán lehetne a miénk is. Ilyeneket gondol, sajnos, az ember. Vajna Ádám
8. Egy világ, bezárva egy másikba. Ez az, amit az emberek tesznek, ha nem értenek meg bizonyos dolgokat. Falakat építenek köré és zárakat tesznek az ajtókra. (...) Minél nagyobb a titok, annál nagyobb a zár.
9. A világunk tele van bizonytalan, féltékeny emberekkel. Egyesek a legjobb barátaink, netán vér szerinti rokonaink. A kudarc megrémíti őket. Ahogy a sikereink is. Mert amikor túllépünk azon, amit valaha lehetségesnek tartottunk, amikor a korlátainkat feszegetjük, és sikerül többé válnunk, a fényünk visszaverődik a falakról, amelyeket ők építettek. A fényünknél láthatóvá válnak a saját börtönük körvonalai, megpillanthatják a saját önkorlátozásaikat. David Goggins
10. Ha túl sokáig maradunk egy helyen, elfelejtjük, mekkora is valójában a világ. Nem érzékeljük a szélességi és hosszúsági körök jelentőségét. Ahogyan szinte felfoghatatlan az ember belső világának nagysága is. Matt Haig