A beszédes, nyílt ember mindig fél a hallgatag, zárkózott embertől, mindig tökéletlennek érzi magát képzelt tökéletessége előtt.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte. William Faulkner
2. Az okozza a félelmet, ha nem beszélünk valamiről. Az ember mindig fél attól, amit nem ismer. Guillaume Musso
3. Akitől félnek, annak mindig igaza van.
4. Aki fél, az szakadatlanul önmagára gondol, és el sem tudja képzelni, hogy a dolgoknak megvan a maguk objektív menete. Emil M. Cioran
5. Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban... szembenéz önmagával. Bozzay Margit
6. Minél őszintébb valaki, annál könnyebb továbbra is őszintének maradnia, mint ahogy minél több hazugságot mond valaki, annál több hazugságra van szüksége. Aki nyílt, az természetesen élhet nyíltan, s mert ezzel bátorságát állandóan próbára teszi, megszabadul a félelemtől.
7. A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély elmúlta után. Jean Paul Richter
8. A megijedt ember mindig a rosszabbat hiszi. Jókai Mór
9. A bizalmatlan emberek attól félnek, hogy átlátnak rajtuk, és éppen ezért a bizalmatlanságukat humorral és zárkózottsággal leplezik.
10. Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani. Makszim Gorkij