A boldog gyógyulásra A szétfoszló veszélyre S emléktelen reményre Felírlak én

Kapcsolódó idézetek

1. Ki egykor, mint én, oly boldog vala, S többé reménye sincs, hogy az lehet: Annak felejtés ad csak enyhülést, Nem a te képed, jó emlékezet! Tompa Mihály
2. Azért írok, hogy meg ne haljak. Írok azért is, hogy belehaljak.
3. Kigyógyfûrészelem magamból a téves részeket. És nem hatódom meg könnyen már se bûnbánattól, se szép szavaktól.
4. Egy feltoluló könnyét az emlékezésnek kényszerülök elmorzsolni írás közben szememben, s ajkam halk áldást rebeg a visszahozhatatlan elmúlt órák s mestereink: a tanítók felé! Márai Sándor
5. Szeretném az igazságot leírni itt. Az igazsághoz úgy szoktatom magam, mint a nagybeteg az életveszélyes, keserû orvossághoz; talán megöl, de lehet, hogy segít; tulajdonképpen nincs mit vesztenem. Az igazság, hogy lelki alkatomért, sorsom fordulásáért nem vádolhatok senkit. Márai Sándor
6. Mindazokhoz szólok, akik valami súlyos szerencsétlenséget vészeltek át - valamit, ami megrendítette önbizalmukat, egy csapással eltorzította a világukat. Talán vadul szembeszálltak vele, vagy teljesen szétzilálódtak, vagy évekre eltüntették a dolgot szem elől - mindegy, hogyan jutottak el idáig. Napról napra erősebbekké válnak. Napról napra gyógyulnak. Minden túlélt nappal azt jelzik annak az eseménynek, személynek, betegségnek, emléknek: NEM TE HATÁROZOL MEG ENGEM. Csak így tovább.
7. Most Vihar s Elmúlás borúl, Jelenre, Múltra, konokul, Jövőm ragyogjon énvelem, Szép reménnyel neked s nekem. Edgar Allan Poe
8. Ne hidd, hogy széttépem az emlékeket, miket tőled kaptam, hogy semmi se emlékeztessen reád! Megtartom a hervadt emlékeket, romba dőlt világommal, s (...) édesen merengve a szép múlton, édessé teszem a fel-felújuló fájdalmat! Rudnyánszky Gyula
9. Immár gyógyulok, A fájdalmam is mind mélyebbre rejtem. Immár mosolyogni megtanultam újra És aztán rendre szépen elfelejtem. Berde Mária
10. Meggyógyultam! Ebbe most lehet, hogy belehalok. Bödőcs Tibor