Immár gyógyulok, A fájdalmam is mind mélyebbre rejtem. Immár mosolyogni megtanultam újra És aztán rendre szépen elfelejtem.

Kapcsolódó idézetek

1. Én azt hittem, nem szeretlek, de az emlékek szemembe nevetnek, szépek és fájnak, előlük elszaladok, már magam sem tudom, hogy mit akarok.
2. Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok, Nem köszönök tőled el, mégis véget ér. Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb, Belehalok, szívem már úgysem feled el. Children of Distance
3. Kigyógyfûrészelem magamból a téves részeket. És nem hatódom meg könnyen már se bûnbánattól, se szép szavaktól.
4. Itt vagyok, gyógyulok. Lemondtam. Szívem újra rendesen ver magának. Megtörten hever rendetlen büszkeségem fehérben, mint a színtiszta gyász. Kondor Béla
5. Bár hihetetlennek tûnik, gyászunkból képesek vagyunk felgyógyulni. A gyógyulás annyit jelent, hogy ismét teljes életet tudunk élni bûntudat, szégyen, fájdalom és bûnbánat nélkül. Felgyógyultunk, amikor többé nem bánkódunk, amikor ismét megálljuk a helyünket, amikor szembe tudunk nézni a valósággal, amikor veszteségünket elfogadtuk nemcsak értelmünkkel, hanem érzelmeinkkel is, amikor teljesen rendeztük magunkkal a veszteséget és újra tudunk a jövőre gondolni. Olyan ez a folyamat, mint a szerelmi dal, amit már elénekeltünk, de a melódia még a fülünkbe cseng. A mély fájdalom, sírás, cselekvéskép­telenség, az ínségesség és a gyásznak összes heves érzése mérséklődik, és végül megszûnik. Nem felejtettük el a halottat és a veszteséget, de a sajgás elmúlt.
6. Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.
7. Előfordul, hogy egy emléket olyan mélyre elások, hogy el is felejtem, így kevésbé fájdalmas, mint nap mint nap szembesülni vele.
8. Nem hazudok már jó ideje magamnak, bármikor hangosan köszönök a bajnak. Nem félek tőle, belenézek a szemébe, mire feleszmélnék, már vége. Horváth Tamás
9. Látom, hogy fáj neked, Látod, hogy fáj nekem, De itt belül lassan elül a félelem. Már nem bánt, ha jön a magány. Edda
10. Lassan megtanulom, hogyan legyek újra önmagam. Lassan megtanulom, hogy nem baj, ha szomorú vagyok, és hogy a közösségi média nem az igazi világ. Lassan megtanulom, hogy nem baj, ha sírni kell, ha mindent átérzek, és hogy helyet kell adni minden gondolatnak, ami a szeretettel és a töréssel jár. Lassan megtanulom visszautasítani azt a narratívát, amit a fejemben lévő kis hang duruzsol rólam. Lassan megtanulom, hogy nem baj, ha mélyen érzek, és hogy nem vagyok túl sok. Lassan megtanulom, hogyan legyek rendben magammal, lassan megtanulom, hogyan legyek újra önmagam. Elias Baar