Ugrás a tartalomra
A boldogság nem nyugalmi állapot, hanem vágtató iramú kalandregény és a nő, aki előállítja, maga is kalandornő, mézes madzaggal csalogat bennünket és mi mohón, eltorzult halszájjal kapunk utána és sokáig hétrét görnyedünk, fetrengünk a szenvedéstől, mert nem fér a fejünkbe, hogy annak, amit érzünk, semmi sem felel meg a külső, tárgyi valóságban.
Kapcsolódó idézetek
-
Ahhoz ugyanis, hogy saját magunk alakítsuk, formáljuk boldogságunkat, bizonyos élettapasztalatra, emberismeretre, ítélőképességre van szükségünk. Egy fiatal, tapasztalatlan lányt könnyû becsapni, könnyû zsákmánya lehet a kalandoroknak... És a valódi boldogság helyett a boldogság illúzióját kapja.
Berkesi András
-
Talán érdemes lenne átfogalmazni a boldogság definícióját. Sokan azt hiszik, valamiféle pezsgés, amelyet bizonyos dolgok okoznak. Ez azonban függőséghez, a boldogság hajszolásához vezet. Ezzel pedig állandó elégedetlenség jár együtt, soha semmi nem elég, így folyton csalódunk. Ehelyett stabil belső elégedettséget céloznék meg, amelyhez nem kell kiváltó ok, hanem tartós és állandó.
Gelong Thubten
-
A boldogság egy olyan történés, amit minél jobban, minél erőszakosabban akarunk, annál kevésbé jön létre. Sőt, egy lépéssel ennél is tovább megyek: amikor az ember a boldogságot átéli, rendszerint még akkor is csak valami érdekes, izgalmas érzést él át, és csak utána gondolja, hogy ez volt a boldogság.
-
Nem békés, nyugalmas örömök után vágyódunk, mert ilyenkor eszünkbe jut szerencsétlen sorsunk. Nem a veszélyt keressük, és nem a kellemetlen, kínos megbízásokat, hanem a sürgés-forgást, a zajt, mert eltereli kellemetlen gondolatainkat, és elszórakoztat.
Blaise Pascal
-
Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerû pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.
-
Miközben ilyen vagy olyan módon mindenki boldog akar lenni, nagy különbség van a törekvés és az eredmény között. Ez az emberi lények tragédiája. Félünk a szenvedéstől, mégis afelé rohanunk. Boldogságot akarunk, de elfordulunk tőle. Sokszor épp azok az eszközök, amelyek a szenvedést hivatottak enyhíteni, csak olajat jelentenek a szenvedés tüzére. Hogyan lehetséges ilyen tévítélet? Úgy, hogy össze vagyunk zavarodva, miként kezdjünk neki. Önmagunkon kívül keressük a boldogságot, miközben az alapvetően egy belső létállapot. Ha külső körülmény lenne, örökké elérhetetlen lenne a számunkra. A vágyaink korlátlanok, a világ fölötti uralmunk pedig korlátolt, átmeneti, és meglehetősen gyakran illuzórikus.
Matthieu Ricard
-
Nincs olyan, hogy valaki mindig boldog, ahogy olyan sincs, hogy csak boldogtalan. A boldogság nem konstans és statikus állapot, hanem vannak apró meghatározó pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy kicsordul a lelke, és valamilyen erős érzelem csap le rá villámszerûen.
Csernus Imre
-
A boldogságban átadjuk magunkat annak a végtelen csodának, hogy ilyen is létezik. De amikor boldogtalanok vagyunk, akkor kell valahogy a dolgok mélyére mászni.
Jókai Anna
-
Bármennyire is fontos a lélegzetvétel, nem ad élményt, nem ad örömet az embernek. (...) Legtöbben nemcsak nyugalmat akarunk, de vágyunk arra a múlékony, bolydult állapotra, arra a zaklatott boldogságra, aminek szerelem a neve.
-
A boldogság nem érkeztünk célállomása, hanem az utazás mikéntje.