A boldogtalan, aki függőségben él, mindig mindenre odafigyel, elég egyetlen máshogy ejtett szó, s remények omlanak össze vagy élednek fel megint.

Kapcsolódó idézetek

1. A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fûzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne. Anton Pavlovics Csehov
2. Nem az a boldogtalan, kinek Nincsen a földön semmije, Hisz` hogyha még remélni tud, Akkor nyugalmat lel szive. (...) De az boldogtalan nagyon: Kinek már megvan mindene, - Amit a sors adhat neki - S mégsem elégszik meg vele.
3. Aki mindig bizakodó, csak akkor szenved, ha reményei szertefoszlottak. Aki mindig kétségbeesett, az éppen e tulajdonsága miatt állandóan szenved. Ugyanez áll az olyan emberre, aki mindig pesszimista.
4. Azt hiszed, attól létezel, hogy boldogtalan vagy. Vannak, akik csak a problémáik tükrében léteznek, és kényszeresen, állandóan ezekről beszélnek. (...) Nem állnak meg, hogy átérezzék: itt vagyok. Paulo Coelho
5. Aki szakadatlanul és minden mást kizárva az örömöket hajszolja, az boldogtalanságra ítéli önmagát. Tartós és teljes boldogságra csak a szeretetben találhatunk. Lukács László (piarista szerzetes)
6. Boldogtalan, kinek szerelme nem fogant meg, boldogtalan, kinek márvány-kemény a szíve, de százszor az, ki boldogságát elveszítve, a tûnt napok felett csak vágyával keringhet. Adam Bernard Mickiewicz
7. A boldogtalan egyetlen vigasza, hogy mások ugyanúgy szenvednek körülötte. Donatien Alphonse Francois de Sade
8. Nem mindenki él boldogan, amíg meg nem hal. Van, aki boldogtalanul él, úgy öregszik meg, úgy is hal meg.
9. A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak. Nádas Péter
10. Boldogtalannak lenni annyit jelent, mint magunkat boldogtalannak érezni; de nagynak lenni annyi, mint megismerni, hogy az ember boldogtalan. Blaise Pascal