Ugrás a tartalomra
A boldogtalanság egyet jelent a kudarccal. De végtére is mi a boldogság? Lehetséges minden ébren töltött percben boldognak lenni, napról napra, évről évre? Egyáltalán ér ez annyit, hogy törjük magunkat érte? Hogyan is értékelhetnénk a boldogságot, ha soha nem tapasztaltuk meg a fájdalmat? Néha azt gondolom, hogy azért olyan nehéz rálelni a boldogságra, mert rettegünk a szenvedéstől. Talán elfelejtettük a leckét, amit a lelkünk sötétjéből tanulhatunk meg. Hát nem arról van szó, hogy tudnunk kell megkülönböztetni a csillagot a ragyogásától? Hogy megértsük, milyen érzés a boldogság, amire oly buzgón törekszünk? Egy bánat nélküli élet olyan, mint egy szimfónia basszus nélkül.
Kapcsolódó idézetek
-
Talán érdemes lenne átfogalmazni a boldogság definícióját. Sokan azt hiszik, valamiféle pezsgés, amelyet bizonyos dolgok okoznak. Ez azonban függőséghez, a boldogság hajszolásához vezet. Ezzel pedig állandó elégedetlenség jár együtt, soha semmi nem elég, így folyton csalódunk. Ehelyett stabil belső elégedettséget céloznék meg, amelyhez nem kell kiváltó ok, hanem tartós és állandó.
Gelong Thubten
-
Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.
-
Egy életbe ragadva könnyû azt hinni, hogy a szomorúság, tragédia vagy kudarc annak a bizonyos létnek a folyománya. Hogy egy bizonyos életmódnak, nem magának az életnek a mellékterméke. Ezzel mindössze azt akarom mondani, hogy megkönnyítené a dolgunkat, ha felfognánk: nincs olyan élet, amely felvértezne minket a szomorúság ellen. A szomorúság a boldogság szövetének szükséges része. Nem létezhet egyik a másik nélkül. Persze különféle formákban és mértékben léteznek. De nincs olyan élet, amelyben az állandó boldogság állapotában leledzünk.
Matt Haig
-
Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.
-
Nincs olyan, hogy valaki mindig boldog, ahogy olyan sincs, hogy csak boldogtalan. A boldogság nem konstans és statikus állapot, hanem vannak apró meghatározó pillanatok, amikor az ember úgy érzi, hogy kicsordul a lelke, és valamilyen erős érzelem csap le rá villámszerûen.
Csernus Imre
-
Azt hiszem, csak akkor lehet boldog az ember, ha már megismerte a szenvedést. Azt hiszem, akkor van rá esélyünk, hogy elnyerjük a boldogságot, ha ellen tudunk állni a boldogtalanságnak.
Guillaume Musso
-
Senki sem érezheti magát boldognak, ha nincs ellenkező tapasztalata is a szenvedésről. Az ember elvesztette ezt a tudást, mivel zavaros a kapcsolata a léttel. Mindenáron boldog akar lenni, és minden erejével igyekszik védekezni a szenvedés ellen. Így állandóan harcban áll az élettel, mert az élet egyik felét rossznak tartja és elutasítja.
-
A boldogság lelkiállapot, nem pedig cél. Nem szükségszerû, hogy "rátaláljunk a szeretetre" a boldogság előtt. A boldogság abból fakad, ahogy az élet eseményeiről gondolkozol: a dolgok pozitív szemléletéből; annak megértéséből, hogy mi jó, vagy miből lehet tanulni; abból, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezed; a fölösleges dolgokon való felülemelkedésből; a bajon és balszerencsén való túllépésből; lelkesítő és magukkal ragadó célok megfogalmazásából; alkotókészséged állandó fejlesztéséből; az élettel való törődésből.
Stephanie Dowrick
-
A boldogság nem arról szól, hogy egész nap fütyörészel, és úgy teszel, mintha rossz dolgok nem is léteznének. (...) A boldogságot, mint minden mást, ki kell érdemelni. Tenni kell érte.
-
A pénz jelenthet boldogságot és jelenthet boldogtalanságot. A szerelem jelenthet kéjt és jelenthet mérhetetlen szenvedést. De a boldogság csak boldogságot, a szenvedés csak szenvedést jelenthet. Mi a tanulság ebből? Hogy ne keverjünk össze konkrét fogalmakat, mert különben mindig vitatkozni fogunk, és sohase fogjuk egymást megérteni.
Aszlányi Károly