A bomlott elme csak úgy tudja kielégíteni vágyát a másik iránt, hogy bekebelezi a másikat. Ettől ismét olthatatlan igény támad benne, és persze újraindul a ciklus.

Kapcsolódó idézetek

1. A birtoklásvágy azért kielégíthetetlen, mert képes túlélni a szerelmet magát is. A szerelem ekkor meddővé akarja tenni a szeretett lényt. Az elárvult szerető meggyalázott szenvedése tán nem is abból fakad, hogy már nem szeretik, hanem abból, hogy tudja, a másiknak módjában áll szeretni, még szeretni fog. A tartósság és a birtoklás eszeveszett vágyától kínlódó ember a szeretett lény meddőségét vagy a halálát kívánja. Albert Camus
2. Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet. Benyák Zoltán
3. Az ember védtelen, ha szeret. Ha egyszer már megsebezte magát a másik emberrel, ott örökre dolga van. Schäffer Erzsébet
4. Az elme, ha csupa logika, olyan, mint a kétélû kés; megvérzi annak a kezét, ki forgatja. Rabindranath Tagore
5. A gyûlölet visszasugárzik a gyûlölködőre, majd felőrli annak lelkét.
6. A szerelmes ember centruma nem önmagában, hanem mindig a másikban van: tőle függ, miatta hoz áldozatot - miatta boldog és boldogtalan. S ha ez a másik nem teljesíti be álmait, a vonzalom gyûlöletbe csap át, s a szerelmes nemcsak önmagát, de szeretőjét is elpusztíthatja. Müller Péter
7. A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny. Konrád György
8. A szerelem betegség, amely az ember szemén át hatol az elméjébe, eltompítja az érzékeit, a gondolkodását és csak arra az egyre lesz fogékony. Belebetegszik a teste és a lelke, álmatlanságtól szenved, mélabú emészti, szervezetében teljesen felborul az egyensúly, szívbántalmak gyötrik és közönséges testi fájdalom - míg végül meg nem hal. Rebecca Gablé
9. Az érzelmi életnek különös, megmagyarázhatatlan kémiája van: mást akarunk elszédíteni varázsitallal, s miközben a porokat kevergetjük, magunk részegedünk meg.
10. A szerepek időnként felcserélődnek. Egyik fél sem létezik a másik nélkül, és csak az képes megalázni, akit már szintén megaláztak. Paulo Coelho