A családi szellem azt parancsolja, hogy irtózzanak mindentől, ami jellemző vonásaik egyensúlyát veszélyezteti. A legénységet, amely egyazon gályára szállt, hogy végighajózza az életet, a megmaradás ösztöne arra készteti, hogy ne engedje fellobbanni a tûzvészt fedélzetén.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden embert két ösztön tart egyensúlyban, a halálé és az életé. Mindkettő ugyanarra a célra irányul, a nirvána elérésére. Az életösztön keresztülgázol mindenen, ami útjában áll. A halálösztön pusztításra tör, és így próbál eljutni a nirvánába. A személyiségben együtt hat mindkét ösztön, de ha túl nagy feszültség alá kerülnek, egyszerûen kiolvadnak, mint a túlterhelt biztosíték.
2. Aki jachtozik, kötelezze el magát szívvel-lélekkel a hajón uralkodó kíméletlen szigor, a kényelem hiányából fakadó kényelmetlenségek iránt.
3. A tûzhely melegének minden családban égnie kellene. Az egy összetartó láng. Ugyanaz a láng, ami a barlangban égett, ami körül törzsként ültünk.
4. Egy utazás során a felek akár heteket is eltöltenek kényszerû összezártságban - nincs hova menekülni egymás társasága elől. Egy rosszul mûködő család kimondatlan titkai, lappangó feszültségei ilyenkor kerülnek a legközelebb a robbanáshoz. Kordos Szabolcs
5. A nyaralás jó eséllyel a felszínre hozza az összes lehetséges családi viszályt és feszültséget: ami a mindennapok taposómalmában nem került elő, az a hosszú és tétlen összezártság alatt biztosan kipattan. Hasonlóan mûködik a repülés lélektana is: az utazás feszültsége, a készülődés előhozza az emberek legrosszabb énjét. Kordos Szabolcs
6. Minden gyarló ember menekül a halál és a szégyen elől, igyekszik, ha módjában áll, megszabadulni ellensége fondorlataitól. Emberileg érthető, ha az összetört szívû, holtra fáradt, szerencsétlen vándor, amikor sivár, nehéz útján végre megcsillan előtte az emberi együttérzés, az új, igazi élet egy szikrája, minden erejével afelé igyekszik, és megpróbálja levetni a vezeklés súlyos terhét. Nathaniel Hawthorne
7. Családi körben az emberek mindig megalkusznak a szerencsétlenséggel: megszokják, s a reménység elviselhetővé teszi a kegyetlenséget. Honoré de Balzac
8. Mondd, mi nyomja a lelkedet! Mert ha bent tartod, még elsüllyed a hajó, amivel utazni fogsz.
9. A szellemi életben mindig előre kell menni, soha sem szabad megtorpanni. Különben az történik, ami a hajóval: megállna, de a szél visszasodorja. Pio atya
10. A megkínzott szellem keresi a menekvés mechanizmusát, az érzékek eltompulnak az ismételt sokkok nyomán, és az ember úgy érzi, hogy a világot sok baj és szerencsétlenség árnyékolja be, hogy valamivel több vagy kevesebb nem is számít. Csupán egyvalamink marad, amit nem lehet tőlünk elvenni: hogy bátorsággal és méltósággal cselekszünk, és ragaszkodunk az eszményeinkhez, amelyek értelmet adnak az életnek. Dzsaváharlál Néhrú