A családunk most már olyan, mint egy asztal, aminek hiányzik az egyik lába - tönkrement, csonka bútordarab, és most már örökre az is marad.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyre kevesebbszer ül le asztalához a család, egyre kevesebben vagyunk gyerekek, apák, anyák.
2. Ami nem volt enyém, törik is össze. Amit nem éltem, hiányzik örökre. Volker Braun
3. A hiányérzet olyan, mint egy üres váza, ami lezuhant az asztalról, s darabokra tört. Már nem lehet összerakni, csak arra lehet gondolni, hogy milyen volt épen, vagy milyen lehetne, ha ép volna. Cseh Katalin
4. Most elhagyhatnánk egymást, most beláthatnánk, hogy összetartozásunk eredménytelen volt. Petri György
5. Olyan a mi életünk, akár a gyenge nádszál: ha egyszer letörik, nem hajt ki többé. Hans Christian Andersen
6. Mit másnapra hagyunk, félig már elveszett. Pierre Corneille
7. Napról napra ugyanazok a hiányok dúlják fel a házat, míg távol vagyunk. Valami sosem illik az idillbe. Grecsó Krisztián
8. Azt gondolnánk, egy ház örökké áll, de valójában egy erős szél vagy egy vasgolyó elég a ledöntéséhez. És a benne élő család sem erősebb. Jodi Lynn Picoult
9. Egyszeriben kettővel kevesebben leszünk a családban, minden nehezebb lesz, ráadásul olyan ez, mint mikor egy edénynek letörik a fele, abból többé nem lesz edény, mint ahogy egy családból sem lesz soha többé kerek család. Jü Hua
10. A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet. Demjén Ferenc