A csatahely mellett volt egy jókora tó, Tiszta, szőke vizet magába foglaló. De piros volt az most, mert a magyar sereg Török vértől magát vizében mosta meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
2. Felrémlik előtte sodra a sebes zuhogású, hajdani időknek, melyekben a most állóvízzé terebélyesedett élet még frissen, harsogva törtetett előre. Lackfi János
3. A víz meleg. De a nap- és a holdfény még mindig gyönyörûen csillog a vízen. Folyton változik a tó színe: hol türkizkék, hol kék, hol fehéres, hol zöld. A nádasokban sok madár lel védelemre. A Balaton Magyarország egyik ékköve. Nick Thorpe
4. Tiszta forrásból tiszta víz folyik. Theognisz
5. Emlékszel? május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben, azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem.
6. Kicsit most olyan, mint tájkép csata után, Kicsit most olyan, mint egy kifosztott Kánaán, Kicsit most olyan, mint egy eltûnt régi hely, Kicsit meg olyan, mintha ő vitte volna el.
7. A csata látható sebeket hagyott maga után. (...) A lövészárkokat, a romokat, a repeszekkel teli dombokat, mindazt, amit annyira szeretnek a turisták. De a valódi sebek nem ezek. Azokat senki sem látja. Az emberek titokban hordozzák őket. Ezek azok, amelyek mindent megmagyaráznak, de senki sem beszél róluk. És ki tudja, talán így is van rendjén. Javier Cercas
8. Ez a föld a bőrünkben van. A sónák szerint az a vér festi ilyen vörösre, amit ezért a földért kiontanak. Ez a hazánk. Sose fogsz elmenni innen.
9. Mert élek még! Ha törten is, ha vérben is, ha görcsben is, még ha utolsó is vagyok, kit az özönvíz meghagyott, de harcom végig harcolom s a lobogót megmarkolom! Wass Albert
10. Állott víz, poshadt tócsa már a vérük, ágyékuk-izmuk mélyen szendereg, a lelkük halkan mégis fodrozódik: rajta emlékek csónakja lebeg. Keszei István