Emlékszel? május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben, azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
2. Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre.
3. Tegnap te voltál nékem még a minden: mélységeket rejtő nagy óceán - elült a szél, vihar se gyúl szivemben, s maholnap már csak emlék vagy talán. Végh György
4. Fáradtan mosolygok az égre, Ma reggel köddé vált egy rémes látomás. Elnémult minden emlék végre, Valahol még rám is várhat végállomás. Zanzibár
5. Nem sokra emlékszem, de a szemére igen. Zöld volt, olyan sötét, mint egy folyó fenekén a moha. Gyakran gondoltam arra, hogy elveszhetsz egy ilyen tekintetben. Úgy elveszhetsz benne, hogy sosem találsz vissza magadhoz.
6. Majd szél lesz, majd szélcsend. Minden lesz. Minden volt már. Fodor Ákos
7. Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az őszi fény S hogy engem megcsalt eddig Minden álom, minden tündöklő remény. Ady Endre
8. Most tél az emlékezetem, most ősz, most nyári ragyogás - Minden tavasz így lesz nekem mostantól éjbe fordulás.
9. Ma búcsúszóban érkezett az ősz. Ma búcsúszóval messze ment a párom... És a szívem ma üres lett nagyon: deresre sápadt minden, minden álom. Wass Albert
10. S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál. Wass Albert