Állott víz, poshadt tócsa már a vérük, ágyékuk-izmuk mélyen szendereg, a lelkük halkan mégis fodrozódik: rajta emlékek csónakja lebeg.

Kapcsolódó idézetek

1. Felrémlik előtte sodra a sebes zuhogású, hajdani időknek, melyekben a most állóvízzé terebélyesedett élet még frissen, harsogva törtetett előre. Lackfi János
2. A könnyek csónak alakúak, és a szomorúság és a gyász ül az evezőknél. Jón Kalman Stefánsson
3. S a víz habzó, kibomlott kontyán ragyogó holtakat ringat csengve és háborogván emlékezik az elcsöndesült szerelemre. József Attila
4. Régi sebek enyhén vérzenek.
5. Õ is úszott az álom vizében, s az olyan lehet, mint a folyó. Keresztülömlik az ember fején, a melle alá nyomakszik, behatol a füleibe, elborítja, befedi, tompa hangokat hallani tőle, puffanásokat. Emlékek úsznak a vízben, mint a halak, ha utánuk nyúl, kicsúsznak az ujjai közül, és valami síkos ezüstöt tapint, hártyás kis pikkelyt, de a hal nincs meg, s ha felébred, a homloka mögött tovább zsibongnak a hullámok, a síkos testû halak felficánkolnak, s lebuknak újból a mélybe... Palotai Boris
6. A vers: felérző csönd, felvérző emlék, Echó, ki holt sikolyra visszazeng még; Forrás, mely hûsen, hő mélyből szakad.
7. A szavak vasmacskaként rögzítik az emlékezet csónakjait, amelyeket másként szétszórna a vihar. Robert Charles Wilson
8. Néhanap velük álmodom, hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok." Hómezők, a sár alatt, völgyekben, dombokon nyugszanak. Testüket, vérüket, könnyeiket őrzi a föld, végtelen tengerek. Izzik fenn a láthatár, a tiszta szél lelkükért sóhajt már.
9. Néhányan a lelkükben hordozzák a szörnyeiket. Fredrik Backman
10. Megrázzák ősz szakállukat az évek, s távoznak; épp csak megpihentek itt, mint vándor aggastyánok, kik motyójuk izmos vállaikon tovább viszik. Alakjuk lassan tûnik el a ködben, s míg ormótlan csizmájuk lépeget, észre se vesszük, hogy batyuba kötve viszik magukkal az emlékeket. Kálnoky László