A csönd bizonyos értelemben olyan, mint a köd, aki benne sétál, eltévedhet... minden korszaknak, kultúrának, értékrendnek megvan a neki megfelelő csendminősége, és akik a csendben szeretnek sétálgatni, gyanútlanul átkerülhetnek abba a másik csendbe, amely már nem az ő koruké.

Kapcsolódó idézetek

1. A csend is más... Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend lehet teljesen süket. De lehet hihetetlenül zajos. Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás. Bármi lehet. Mert csak attól függ, kivel vagy csendben. Csitáry-Hock Tamás
2. Azt mondják, a legfontosabb dolgok csendben történnek. Nem a pillanat mûvei. Csend és idő kell, hogy létrejöjjenek, megfoganjanak. Ez talán szép és igaz. De azok, akik ezt mondják, elfeledkeznek arról (vagy magától értetődőnek tartják), hogy csak valamihez képest lehet csendről beszélni. Ráadásul ez a valami teszi a csendet értékessé és értékteremtővé. De ha ez a valami nem vagy csak alig létezik a csend ellenpontjaként, akkor a csend üres, süket és fénytelen tér-idő, amely rátelepszik az emberre. Rátelepszik és rágja, mint egy ostoba, kitartó féreg. Légrádi Gergely
3. A séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét... Csak olyan baráttal szabad sétára indulni (...), aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk. Clive Staples Lewis
4. A csöndek is olyanok, mint a lakmuszpapír. Ha nem kellemetlen, akkor fölösleges aggódni, hogy meddig tart, akkor a csönd maga a meghittség, ha viszont zavaró, akkor van baj.
5. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Márai Sándor
6. Különös, hogy a csend mennyire el tudja torzítani az időt, a percek ilyenkor nem olyanok, mint máskor, nem akarnak eltelni, olyanok, mint a mozdulatlan égbolt. Jón Kalman Stefánsson
7. A csönd sokféleképp értelmezhető. Az intelligencia jeleként. Minél többet hallgatunk, annál többet hallunk.
8. A csend varázslatos és kellemes és olyan valószerûtlen. És még ha az élet nem is tartóztatható fel, néha elcsendesedik, és olyankor úgy néz ki, mintha megállna, mintha szünetet tartana. És ezekben a pillanatokban az ember úgy látja a saját életét, mintha távcsövön keresztül nézné. Attól függően, hogyan tartja a kezében, átfogó képet kaphat, vagy éppen az apró részletekbe tekinthet bele. És csodálkozhat. Vagy kétségbeeshet. Fellélegezhet. Gratulálhat magának. Minden lehetséges.
9. A csend nem elsősorban azért fontos, mert jobb, mint a zaj, amely gyakran jár együtt olyan nemkívánatos jelenségekkel, mint az izgatottság, az agresszió, a verekedés és az erőszak. A zajt zavaró hangok és képek is kísérhetik, melyek elûzik a saját gondolatainkat. Közben egy kicsit magunkból is elveszítünk valamit.
10. Ha a mondat közepén csönd keletkezik, egy kicsinyke, félre nem érthető csönd, az olyan, mintha megnyílna halkan egy ajtó, s az ember betekintést nyer oda, ahol fontos dolgok éppen most születnek. Ancsel Éva