A demokrácia túlértékelt. A bosszú sosem a nagyobb jóról szól. Egy belső szükséglet, amit ki kell elégítenünk, vagy elvesztjük a fókuszt.

Kapcsolódó idézetek

1. A bosszú nem jó dolog. (...) Olyan, mint a politika. Vég nélkül folyik az adok-kapok, és az amúgy is rossz helyzet még rosszabb lesz. Jonas Jonasson
2. A bosszú önmagában nem elég. Vesztünk, ha olyanokká válunk, mint az ellenség.
3. Minden bosszúszomjas cselekedet kudarcra van ítélve. A bosszúállás csak azt eredményezi, hogy a másik fél kevésbé érzi magát bûnösnek, és feltámad benne a vágy, hogy válaszoljon a kihívásokra. Semmiképpen nem visznek közelebb a megoldáshoz, hanem még több bajt zúdítanak a nyakunkba. Gary Chapman
4. A bosszú trükkös dolog. Amíg forralod valaki ellen, az hajtóerő lehet. Az igazságérzet, bizonyítani akarás, tettrekészség mind-mind visz előre. Igen. De amikor sikerül, megtörtént, bosszút álltál, és egyszer csak vége... akkor jön az üresség, a célvesztettség, az apátia. Leiner Laura
5. Néha nem bosszúra vágyik az ember, hanem igazságszolgáltatásra.
6. A hatalom és az érdekek gyakran felülkerekednek az értékeken. Alexander Stubb
7. A demokrácia értelme, célja nem más, mint mindennemû állami abszolutizmus individualisztikus korrekciója. Igazság, igazságosság az egyéni erkölcs koronaékszerei, s ha összeütközésbe kerülnek az állam érdekeivel, olykor még államellenes hatalmak színében is feltûnhetnek, holott valójában az állam magasabb, mondjuk így: földöntúli javát tartják szem előtt. Thomas Mann
8. A szabadságot nem önmagáért szeretjük; előbb ki kell tûzni egy másik célt, aminek az eléréséhez viszont már nagyon kell a szabadság. Max Brooks
9. A háború csúnya dolog, de nem a legcsúnyább. Sokkal rosszabb az erkölcs és a hazafias érzés romlott és leépült állapota, amely azt hiszi, hogy semmit sem ér egy háború. Amikor egy népet puszta ágyútöltelékként vagy szuronyok célpontjaként használnak egy vezető szolgálatára és önző céljaira, az ilyen háború lealacsonyítja a népet. Háború más emberi lények védelmében, amit a zsarnoki igazságtalanság ellen vívnak, háború, amely győzelemre vezeti elképzeléseiket a helyesről és a jóról és amely az ő saját háborújuk, amelyet szabad döntésükkel becsületes cél érdekében folytatnak, az gyakran újjászületésük eszköze. Az az ember, aki semmiért sem hajlandó megküzdeni, és nincs semmi, amivel jobban törődne, mint a személyes biztonságával, az egy nyomorult lény, akinek esélye sincs arra, hogy szabad legyen, hacsak nem kiváló emberek erőfeszítései teszik azzá és tartják meg szabadságát. Mindaddig, amíg az igazságnak és az igazságtalanságnak az emberiség fölötti befolyásáért folyó, állandóan megújuló harca véget nem ér, az embereknek szükség esetén készen kell állniuk háborút vívni az egyikért a másik ellen. John Stuart Mill
10. A bosszú a rosszul irányított érzelmek végterméke. Kasie West