A depresszióval az a nagy probléma, hogy megakadályozza, hogy a beteg "normálisan" gondolkodjon és viselkedjen. A depressziós ember nem úgy gondolkodik, mint aki nem érintett. Ahogy a fuldokló ember sem lélegzik ugyanúgy, mint az, aki nem merült a víz alá.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha valaha is azt hitted, hogy a depressziós ember csak boldog akar lenni, akkor súlyos tévedésben élsz. A depresszióst cseppet sem érdekli a boldogság luxusa. Õ csak a fájdalom hiányára vágyik. Elmenekülni a lángoló elméje elől, amelyben úgy égnek-füstölnek a gondolatok, akár a felgyújtott ócska holmi. Õ csak normális akar lenni. Vagy mivel a normális elérhetetlen, üres akar lenni. Matt Haig
2. A depressziónál a fájdalom kérlelhetetlen, és az állapotot az teszi tûrhetetlenné, hogy tudjuk, nincs rá orvosság - sem holnap, sem egy óra múlva, sem egy hónapon, sem egy percen belül. Ha valamelyest enyhül a helyzet, tudjuk, ez csak átmeneti, és a fájdalom fokozódni fog. Elsősorban a kilátástalanság, nem a fájdalom roppantja össze a lelket.
3. Mivel a depresszió titokzatos és jobbára láthatatlan, könnyen szégyenfolt lesz belőle. A depressziósoknak pedig különösen kegyetlen dolog a szégyenfolt, mivel a gondolatokra hat, márpedig a depresszió a gondolatok betegsége. Matt Haig
4. A depresszió maga a fájdalom, és megtennék bármit, hogy képes legyek újra valódi érzelemre. Bármilyen érzelemre. A fájdalom borzalmas, annyira erős, hogy megakadályozza, hogy bármi mást érezzen az ember, és ez az a pont, amikor úgy érzed, hogy megbolondulsz.
5. Az a bosszantó a depresszióban, hogy az ember elkerülhetetlenül az életre gondol. A depresszió mindnyájunkból gondolkodót csinál. Matt Haig
6. A depresszió kedélyzavar, amely oly titokzatosan gyötrő, megfoghatatlan módon nyilatkozik meg az énnek - a mérlegelő tudatnak -, hogy szinte nincs is rá szó. Majdhogynem érthetetlen tehát mindazoknak, akik szélsőséges formájában nem tapasztalták, bár a rosszkedv, a lehangoltság, amely sok emberre rátelepszik, s amelyet a hétköznapok taposómalmával szoktak összefüggésbe hozni, számosakkal megsejteti, milyen a betegség, ha katasztrofális méreteket ölt.
7. A depresszió, az olyan, hogy jön, és aztán ott is marad. Egy agyfekély, de hiába nem piszkálod, mert akkor is megmarad. Jeffrey Eugenides
8. Képzeld el, hogy minden, amit akartál, egy nap megjelenik előtted, és úgy hívja magát, hogy az életed. És aztán, amikor elkezdesz hinni benne, eltûnik, és hirtelen nagyon nehéz lesz elképzelned a jövődet. Ez a depresszió.
9. A depresszió, nem lehet eleget hangsúlyozni, annyi változatban, oly sokféle arculattal jelentkezik - röviden, oly mértékben függvénye az egyéni okozatok és reakciók összességének -, hogy az egyik ember mentsvára a másiknak csapda lehet.
10. Az a furcsa a depresszióban, hogy még ha több öngyilkos gondolatod támad is, a halálfélelem ugyanolyan erős marad. Az egyetlen különbség, hogy az élet fájdalma gyorsan növekszik. Úgyhogy amikor hallod, hogy valaki öngyilkos lett, fontos tudnod, hogy a halál nekik sem volt kevésbé félelmetes. Nem erkölcsi "döntés" volt. Aki normális kérdésnek tekinti, az abszolút félreérti. Matt Haig