Ugrás a tartalomra
Az a furcsa a depresszióban, hogy még ha több öngyilkos gondolatod támad is, a halálfélelem ugyanolyan erős marad. Az egyetlen különbség, hogy az élet fájdalma gyorsan növekszik. Úgyhogy amikor hallod, hogy valaki öngyilkos lett, fontos tudnod, hogy a halál nekik sem volt kevésbé félelmetes. Nem erkölcsi "döntés" volt. Aki normális kérdésnek tekinti, az abszolút félreérti.
Kapcsolódó idézetek
-
Mivel a legtöbb öngyilkos depressziós, mondhatjuk, hogy a depresszió az egyik leghalálosabb betegség a bolygón. Több ember esik áldozatául, mint az erőszak legtöbb formájának - háború, terrorizmus, családon belüli erőszak - együttvéve. Még ennél is megdöbbentőbb, hogy a depresszió olyan szörnyû betegség, hogy többen ölik meg magukat miatta, mint bármelyik más betegség miatt. Ennek ellenére az emberek mégsem gondolják, hogy a depresszió tényleg olyan rossz.
Matt Haig
-
A haláltól nem félek, a halál nem rossz, a halál a nehéz
életből csak egy darab,
a hosszú haldoklás az, ami rémes, ami rossz még,
midőn a kilőtt érzékek mindenről, mindenről erőtlenül
visszahullanak.
Jiri Wolker
-
A depresszióval az a nagy probléma, hogy megakadályozza, hogy a beteg "normálisan" gondolkodjon és viselkedjen. A depressziós ember nem úgy gondolkodik, mint aki nem érintett. Ahogy a fuldokló ember sem lélegzik ugyanúgy, mint az, aki nem merült a víz alá.
-
Rohadt egy egoista dolog az öngyilkosság! (...) Gondolj csak azokra az emberekre, akik megbetegednek, gondolj csak arra, hogy kapaszkodnak az életbe, és mindent elkövetnek azért, hogy minél tovább éljenek. Gondolj azokra, akik lebénulnak, és a végén egy életre egy kerekesszékben kötnek ki, vagy azok, akik elveszítik a gyereküket, a feleségüket, a férjüket. Gondolj azokra, akik a poklok poklát állják ki, úgy szenvednek, azokra, akik a legszívesebben eltûnnének, de a nyomoruk ellenére felkelnek reggel és élnek tovább, szerintem elképesztő hálátlanság, hogy mások, akiknek sokkal több öröm jutott az életben, inkább azt választják, hogy kiugranak az ablakon. És mi lesz azokkal, akik ittmaradnak? Azokkal, akik arra lesznek ítélve, hogy örökké tartó gyászban és megvetésben éljék le az életüket, azokkal, akiknek meg kellett tudniuk, tudomásul kellett venniük, végig kellett szenvedniük azt, hogy akit szerettek, inkább lelépett - velük mi lesz?
Ida Hegazi Hoyer
-
Nem egyformán félünk a haláltól. De ez így pontatlan; mindenki mástól fél a halálban. Van, akit a testi szenvedés rémít, és van, akit a folyamatosság visszafordíthatatlan megszûnése. Hogy többé nincs van és lesz, csak volt, és ennek a voltnak a tudata is megszûnik. Azt hiszem, ez az elviselhetetlen. Hogy a többi marad - mind a maga léptéke szerint -, de te nem.
Zsoldos Péter
-
Ha valaki meghal, ha valami történik veled, a depresszió egy normális folyamat, az emberi lét része és néhány ember szempontjából tanulási folyamat.
Bob Geldof
-
A normális emberek azt mondják, el sem tudják képzelni, hogyan érezhetnék magukat annyira rosszul, hogy tényleg meg akarjanak halni. Meg sem próbálom elmagyarázni nekik, hogy nem arról van szó, hogy az ember meg akar halni. Hanem arról, hogy nem is kellene életben lennie, hogy olyan fáradtságot érez, hogy szétporladnak a csontjai, olyan fáradtságot, ami tele van rettegéssel. Az élet természetellenessége az, amivel előbb-utóbb kezdeni kell valamit.
Meg Mason
-
A halál mindig fájdalmas, felkavaró és megdöbbentő, még akkor is, ha számítunk rá, akkor is, ha tudjuk, hogy mindenki számára a legjobb megoldást kínálja a gyötrelmek megrövidítésével. És akkor is, ha tudjuk, hogy a halál nem egyéb, mint változás a lét forgatagában. Születünk és elmegyünk.
-
Különböző intenzitással, de mindenki fél a haláltól, én viszont úgy érzem, hogy az attól való félelem, hogy nem is éltünk, sokkal erősebb bennünk. Az élet vége felé, amikor az ember rájön, hogy lassan már késő lesz, ez az érzés egyre erősödik.
-
Egyvalamit tudnod kell az öngyilkosságról: nem csak magadat ölöd meg vele. Minden emléket megölsz, ami veled kapcsolatos. Ez az egy marad csak, amire mindenki emlékezni fog. Minden pillanat, amit e világon éltél, le fog szûkülni arra az egyre, hogy miként szálltál ki belőle. (...) Mert önző dolog. A legönzőbb dolog, amit csak ember tehet.