A digitális fotó ugyan nem sárgul el, de a régi barátságok igen. Vajon mindenkivel így történik majd? Szétszéledünk érettségi után, és egyszer csak elfelejtjük egymást? Vajon elmúlik minden, ha végzünk? Vagy erősebb a barátságunk, mint az épület, ami összezár minket?

Kapcsolódó idézetek

1. A Facebook és egyéb digitális közegek nagyon jók lehetnek a barátság fenntartására, amikor nehéz találkoznunk. Úgy érzem azonban, hogy pusztán lelassítja azt a folyamatot, ahogyan a barátságok idővel természetszerûen kihunynak, amikor nincs állandó megerősítésük. Végső soron, hacsak nem valami mélyen erős kapcsolatról van szó, a digitális világon semmi sem fogja megakadályozni, hogy a barátság csendben ismerősséggé minősüljön le - valaki, akit valamikor ismertem. A barátságok fenntartásához alapvetően fontos, hogy időnként találkozzunk felújítani a "lángot". Robin Dunbar
2. Leginkább az a tragikus, hogy az ember azt hiszi, minden örök az életében. Aztán mikor vissza kell nézni, csodálkozunk, hogy a múlt elmúlt. Annyi osztályképet láttam, mindegyik színes, amikor készül, s mindegyik elfeketedik idővel. Emberek vannak rajta, ismerősök, barátok, emlékek, kicsit olyan, mint egy temető, emlékek temetője. Ha nem veszed elő, nem is létezik.
3. A barátság komoly dolog, és nem azon múlik, hogy ugyanazokba az iskolákba jártunk-e, ugyanazokra a helyekre voltunk-e bejáratosak, vagy ugyanolyan diplomát szereztünk-e; nem ettől leszünk barátok. Ez bizony teljességgel félreviszi az értelmezést. Ugyanabból a miliőből jöttünk, na, ez az, ami közös bennünk. De a barátság, hát az teljesen más dolog.
4. Megígértük, hogy jelentkezni fogunk, nem tûnünk el. Az ember szeretné, ha minden a régiben maradna, de ha egyszer elmúlik valami, akkor nehéz úgy tenni, mintha semmi nem változott volna. Biztosan fogunk írni neki, talán egyesek többször, mások ritkábban, de az biztos, hogy a jövőben minden megváltozik, mert olyan, mint amilyen ma volt, már soha többé nem lesz. Sose fogjuk elfelejteni az együtt töltött négy évet, de elképzelhető, sőt biztos, hogy a levelek ritkábbak lesznek, végül pedig teljesen elmaradnak. Egyszerûen azért, mert továbblépünk, ezerfelé megyünk, és bár barátok maradunk, ezek az évek csupán emlékként maradnak meg. Leiner Laura
5. Mindenki változik, ezért nehéz a gyerekkori barátságokat életünk végéig megtartani. De szerintem azok a legértékesebb barátságok, amik a nagy változásokat is átvészelik. Király Anikó
6. Az egyetem felemészti (...) az emlékeket, és az ottani élmények megváltoztatnak bennünket. Ha akarjuk, ha nem, megtesszük az első lépéseket a felnőttkor felé. Döntenünk kell, kik vagyunk és mi lesz belőlünk. Valami nagyobb és jobb felé száguldunk.
7. Ha két ember az életük egyes szakaszában annyira közel áll egymáshoz, hogy őszinte barátság fûzi össze őket, akkor az hogyan múlhat el? Szerintem, ha valaki nem marad a barátunk életünk végéig, akkor az sohasem volt az igazán. Talán csak halálunk előtt fogjuk megtudni, ki is volt igazi barát. Papp Csilla
8. Az ember nem lehet ugyanaz: megváltozunk minden álomtól, minden csóktól és minden vereségtől. Mások leszünk minden szerelemtől és minden utazástól: lassan és észrevétlenül minden azzá válik bennünk, amit tapasztalatnak nevezünk. Az ember megváltozik minden új barátságtól - vajon mi másért futnának zátonyra gyerekkori barátságok, ha nem azért, mert már nem azok vagyunk, akik egykor voltunk?
9. A fényképek nyújtotta biztonságérzet hamis. A fényképek előbb-utóbb biztosan elhalványulnak, ugyanúgy, mint önnön gyarló emlékezetünk. Idővel a kontrasztok csökkennek, a kontúrok lágyulnak, a részletek elmosódnak. Azért fényképezünk, hogy emlékezzünk, de minden fénykép magában hordozza a feledést. Michelle Richmond
10. Van, aki megy, sok-sok év alatt Kötődik egy barátság, míg ezer szétszakad. Minden ember útja máshová vezet, Egyszer biztos el kell válnunk, de bármi történt, el ne feledd: Száz év múlva is csak veled, mindig csak veletek. Fluor