A fájdalom erőt és bölcsességet ad az embernek, és ugyanúgy az élet része, mint a boldogság. Mindennek megvan a természetes egyensúlya. Honnan tudná az ember, hogy boldog, ha nem szomorkodna néha?

Kapcsolódó idézetek

1. A fájdalom úgy nemesíti a lelket, mint tûz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot. A fájdalom éppen úgy Isten adománya, mint az öröm. Hálával kell fogadni mind a kettőt. Fájdalom nélkül nem is tudnánk az életnek örülni. Minden öröm, minden nagy és nemes érzés a fájdalom méhében született. A fájdalmat nemcsak tûrni kell, hanem hinni isteni rendeltetésében. A szomorúság és a vidámság a világegyetem két pólusa, amelyek árnyalatokban folynak egymásra. A természet maga is fenségesen szomorú és fenségesen tud örülni szépségében. G. Hajnóczy Rózsa
2. Az élet (...) néha fájdalmas. Néha szomorú. És néha meglepő, boldog (...). Hibázz, tanulj belőle, és amikor az élet fájdalmas (mert lesz ilyen is), emlékezz a fájdalomra! A fájdalom jó: azt jelenti, hogy kibújtál a kis barlangodból.
3. Az ember a fájdalomban azzal vigasztalódik, hogy még nagyobb fájdalom is érheti. Nincs olyan szerencsétlenség az ember életében, amelynél nagyobb nem ért volna más embert. G. Hajnóczy Rózsa
4. A fájdalom néha elkerülhetetlen, de a szenvedés nem. Képzeljük el, hogy boldog kapcsolatban élünk valakivel, akit aztán elveszítünk. Nyilván fájdalmat fogunk érezni, ez teljesen természetes. Ha azonban tovább cipeljük ezt a fájdalmat, és egyfolytában összetörtnek érezzük magunkat miatta, az már szenvedés.
5. Örülök, hogy van miért szomorkodni, mert ettől élhetek igazán, tudod? Ettől lehetek ember, hiszen csak úgy lehetek igazán szomorú, ha előtte igazán boldog voltam. A jó és rossz együtt jár.
6. A fájdalom természetes velejárója annak, hogy vagyunk, ha nem tudnánk érezni, akkor az örömre sem tudnánk rezonálni. Aki arra törekszik, hogy a fájdalmat kiiktassa az életéből, valójában az életről mond le. Jobb egy szenvedő embert látni, mint egy zombit. Háy János
7. A fájdalom a bölcsesség apja, a szerelem az anyja. Ludwig Börne
8. Ahogy mindig is hitte, a fájdalom az egyetlen, ami az embert igazán élteti. A fájdalom megmarad, míg a gyönyör mindig elillan, akár egy füstfelhő, ha megpróbálják megragadni. A fájdalom megkeseríti, de úgy tûnik, egyben össze is tartja az életet. Ráébreszti az embert, mennyire kicsi, gyenge és sebezhető is valójában. A fájdalom a legelemibb dolog, ami az embereket előreviszi, összefûzi és megmutatja, milyenek is valójában. Eszükbe juttatja, hogy csak halandók, a természet parányi részei.
9. A boldogság az, amikor sokat kapunk. A fájdalom az, amikor ezt mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fájni fog.
10. Az élet örömei mellett - melyeket könnyû szeretni - észszerû, ha szeretjük a fájdalmakat is, sőt még bölcsebb, ha a fájdalmakat jobban szeretjük az örömöknél. Nagy segítség ez a számunkra. Chiara Lubich