A félelemmel nem könnyû megbirkózni, a háború pedig kimondottan unintelligens módja annak, hogy megoldjuk a problémákat. Ha volt valami, amit megtanultam a hadsereg kötelékében eltöltött idők során, akkor ez az. Nem olyan nehéz elfogadni a gondolatot, hogy egy férfi úgy dönt, inkább megfutamodik a csata színhelyéről. Ha az ember belegondol, voltaképpen logikusnak tûnik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy az ember elhatározza, hogy katona lesz és háborúba megy, bátran eltökéli, hogy dacol a veszéllyel, fáradalmakkal, eltûri a sebet, fájdalmat, akár a halált is, de semmiképp sem tudja elképzelni a különös eseteket, amelyekben ezek az általánosságban várt bajok rendkívül kellemetlenül meglepik: ugyanígy jár mindenki, aki nekivág a világnak. Johann Wolfgang von Goethe
2. Könnyû azt mondani, hogy cselekedhettünk volna másképp is. (...) Ha az ember fél, ha választásra kényszerül, ha tudja, hogy mit kell feláldoznia, akkor talán nem is olyan bátor, mint hiszi. Fredrik Backman
3. A katonához jobban illik, hogy meghaljon a csatában, semmint futással meneküljön; ez nekem annyira meggyőződésem, hogy ha mostanság valaki lehetetlent ajánlana, s lehetővé tenné a választást, mégiscsak azt választanám, hogy jelen voltam legyen ama dicsőséges eseménynél, nem pedig, hogy minden tagom ép maradt volna, de ne mondhassam el, hogy e csata részese voltam. Miguel de Cervantes
4. Az ember nem is hinné, milyen nehéz a félelem leküzdése. S mivel küzdheti le az ember? Van, aki hideg, józan gondolkodással, van, aki meggyőződésével, az eszmébe vetett hitével, van, aki felismeri, hogy más választása nincs. Berkesi András
5. A küzdj vagy fuss talán primitív neurológiai válasz, de attól még lehet hasznos opció. Néha az a helyes, ha küzdünk azért, amit akarunk, de gyakorta csak a félelmet küzdjük le. Félünk, hogy megsérülünk, vagy hogy újra elkövetjük ugyanazt a hibát. Igen, néha sokkal bölcsebb, ha elhúzzuk szépen a csíkot. Megyünk a magunk útján. Ez kissé ijesztő, nem csak nekünk, de a hátrahagyottaknak is, mert van rá esély, hogy nem fogják megérteni. Néhanapján szakítani kell a múlttal és belépni az ismeretlen területre. De ha úgy döntünk, hogy elfutunk... nos, attól még bármikor visszatérhetünk.
6. A háborúban az a legfélelmetesebb, ha megérted az ellenséget. Megérteni - ez azt is jelenti, hogy egyszersmind megbocsátasz neki. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
7. Megfutamodni a harctól, ez a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Rosszabb, mint vereséget szenvedni, mivel a vereségből mindig tanulhatunk valamit, de a megfutamodással csak ellenségünk győzelmét hirdetjük. Paulo Coelho
8. Tudni, mikor állj egyhelyt, mikor menj el, mikor ne harcolj - ez is része a harcnak. Tudni, mikor várj, mikor tûrj, mikor less, mikor hajolj el. Jesmyn Ward
9. A háború csúnya dolog, de nem a legcsúnyább. Sokkal rosszabb az erkölcs és a hazafias érzés romlott és leépült állapota, amely azt hiszi, hogy semmit sem ér egy háború. Amikor egy népet puszta ágyútöltelékként vagy szuronyok célpontjaként használnak egy vezető szolgálatára és önző céljaira, az ilyen háború lealacsonyítja a népet. Háború más emberi lények védelmében, amit a zsarnoki igazságtalanság ellen vívnak, háború, amely győzelemre vezeti elképzeléseiket a helyesről és a jóról és amely az ő saját háborújuk, amelyet szabad döntésükkel becsületes cél érdekében folytatnak, az gyakran újjászületésük eszköze. Az az ember, aki semmiért sem hajlandó megküzdeni, és nincs semmi, amivel jobban törődne, mint a személyes biztonságával, az egy nyomorult lény, akinek esélye sincs arra, hogy szabad legyen, hacsak nem kiváló emberek erőfeszítései teszik azzá és tartják meg szabadságát. Mindaddig, amíg az igazságnak és az igazságtalanságnak az emberiség fölötti befolyásáért folyó, állandóan megújuló harca véget nem ér, az embereknek szükség esetén készen kell állniuk háborút vívni az egyikért a másik ellen. John Stuart Mill
10. A háború olyan, mint valami meredek helyre való felkapaszkodás: a győzelem ott van a csúcson, így hát ők csak mennek, nem elmélkednek hiába az út elkerülhetetlen nehézségeiről, nem okoskodnak ravaszul. Tulajdon érzéseik háttérbe szorulnak, most az a fő, hogy elérjék a csúcsot bármi áron is! Meg-megcsúsznak, lezuhannak, elesnek, de megint felállnak, és mennek tovább. Az ördög se tudná megállítani őket! Beszakad a körmük, majdhogy el nem véreznek, de beveszik azt a magaslatot. Ha négykézláb is, de felmásznak a csúcsra! Mihail Solohov