Ahogy az ember elhatározza, hogy katona lesz és háborúba megy, bátran eltökéli, hogy dacol a veszéllyel, fáradalmakkal, eltûri a sebet, fájdalmat, akár a halált is, de semmiképp sem tudja elképzelni a különös eseteket, amelyekben ezek az általánosságban várt bajok rendkívül kellemetlenül meglepik: ugyanígy jár mindenki, aki nekivág a világnak.

Kapcsolódó idézetek

1. A félelemmel nem könnyû megbirkózni, a háború pedig kimondottan unintelligens módja annak, hogy megoldjuk a problémákat. Ha volt valami, amit megtanultam a hadsereg kötelékében eltöltött idők során, akkor ez az. Nem olyan nehéz elfogadni a gondolatot, hogy egy férfi úgy dönt, inkább megfutamodik a csata színhelyéről. Ha az ember belegondol, voltaképpen logikusnak tûnik. Amanda Quick
2. Bármilyen nehéz és szörnyû a háború, akármennyi gyötrelmet és veszteséget is okoz az embereknek - az egészséges, életvidám ifjúság romlatlan és jóindulatú önzésével, szerelmével, jövőbe vetett álmaival, nem akarja, de nem is képes meglátni az összességet ért veszély és szenvedés mögött az őt magát fenyegető veszedelmet, amíg rá nem tör a baj és fenekestül fel nem borítja boldogságát. Alekszandr Fagyejev
3. Ha az emberek tudnák, hogy ez lesz a következménye, senki sem menne háborúba. De a legtöbb embert hajtja valami, rákényszeríti a pokolba való menetelésre. Ez a "valami" nem az ő választásuk. A helyzetük vagy mások nyomást gyakorolnak rájuk. Ám az emberek, akik saját akaratukból vágnak bele, másféle poklot látnak. Látnak valamit a poklon túl. Talán reményt. Vagy esetleg egy másik poklot. Csak azok tudják meg, akik haladnak előre.
4. A hadviselés a legborzalmasabb élmény, amit az élet tartogathat valaki számára (...). A halálos félelem természetellenesen elevenné változtatja a világot: a színek élénkebbek, a félelem erősebb, az öröm felfokozottabb. Csak akkor látszanak emberinek az ellenséges és baráti halottak, ha már vége van, és csak ekkor lesz úrrá az ember lelkén a megbánás és a kétség. John Gilstrap
5. A bátor kiállás nem a győzelemre megy ki. Egy olyan világban, ahol a hiány és a szégyen dominál, a félelem az ember természetévé vált, a sebezhetőség felforgató dolognak hat. Kellemetlenül érinti az embereket. Néha egy kicsit veszélyes is. És vitathatatlan: azzal, hogy kimondjuk, amit gondolunk, hatalmas kockázatot vállalunk, azt, hogy esetleg megbánthatnak minket. De (...) semmi sem olyan kellemetlen, veszélyes, vagy bántó, mint az, ha az életemet egy kívülálló szemével nézem, és csak álmodozom arról, hogy milyen is lenne, ha bátran előlépnék, és a többiek tudomására hoznám, hogy én mit szeretnék. Brené Brown
6. A katona alighanem a legegyszerûbb lény a világmindenségben. Amikor félni kell, félünk, amikor bánatosak vagyunk, bánkódunk, amikor nevetnünk kell, nevetünk. Nem, nem feledkezünk el semmiről, a háború minden napja súlyos teherként telepszik a lelkünkre, és valamikor majd négyszemközt kell maradnunk az emlékeinkkel, de ma még semmi gondunk ezzel. Élünk, mi kell még? Arkagyij Babcsenko
7. Az (...), hogy esélytelenül is felvesszük a harcot, olyan mélyreható változásokat idézhet elő bennünk, amelyeket legtöbbször nem méltányolunk kellőképpen: kapukat nyit meg előttünk, kiszélesíti a látókörünket, felnyitja a szemünket, és lehetővé teszi azt, ami addig elképzelhetetlennek tûnt. Malcolm Gladwell
8. Emberek vagyunk. Hibázunk. Rossz döntéseket hozunk. Nem jól mérjük fel a dolgokat. De ha egy sebész hoz egy rossz döntést, az nem olyan egyszerû. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért megküzdünk minden öltéssel. Szenvedünk minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés, ami gyorsan és könnyen ugrik be, minden habozás nélkül, az az, ami egy életen át kísért.
9. Kockáztatni kell, bizonyos utakra rá kell lépni, másokról pedig le kell térni. (...) De nem ez a legrosszabb. A legrosszabb az, amikor az ember választ, és aztán egész életében azon rágódik, hogy vajon jól választott-e. Senki nem tud félelem nélkül dönteni. Paulo Coelho
10. Az élet olyan, mint egy hajóút: az ember a legjobb tudása szerint tervezi meg az útvonalat, és aztán sorra megbirkózik a váratlan nehézségekkel.